Lekli Béla: Az Élelmezési Minisztérium 1951 : Az Élelmiszeripari Minisztérium 1952–1956 és a Begyűjtési Minisztérium 1952–1956 fondjainak repertóriuma (A Magyar Országos Levéltár segédletei, 6. Budapest, 2000)
Az Élelmiszeripari Minisztérium 1952-1956 repertóriuma
Élelmiszeripari Minisztérium (1952-1956) I. Bevezető A magyar élelmiszeripar helyzete az 1950-es évek első felében A magyar iparszervezetben különleges hely illette meg az élelmiszeripart, mivel szinte az egyetlen iparág, amelyhez a hazai nyersanyagforrások bőven álltak rendelkezésre. A piac által összekötött mezőgazdasági termelés és ipari feldolgozás fontos szerepet játszott az ország gazdaságában nemcsak a dualizmus, de a Horthy-korszak idején is. AII. világháborús hiánygazdaság azonban alapvetően megváltoztatta a helyzetet, s az agrártermelésben, illetve a termékek felhasználásában nem az értékesítés, a piac játszotta a döntő szerepet, hanem a hatósági terménygazdálkodás. A mezőgazdasági termelés és a reá épülő élelmiszeripar szoros kapcsolata is hosszú időre (az 1960-as évek második feléig) megszűnt. Az élelmiszeripar háború előtti közel 30%-os gyáripari termelési részesedése 1949-re kb. 17%-ra, 1960-ra pedig alig 10%-ra esett vissza. Az élelmiszeripar szerepének csökkenése ellenére termelése az ötvenes években is dinamikusan, 1951 és 1955 között évenként 12,5%-kal növekedett (de ez a gyarapodás elmaradt mind a nehézipar 15,2, mind a könnyűipar 14%-ától). Jelentős volt a fejlődés az államosítás után, az első 5 éves terv időszakában. Az élelmiszeripar termelése értékben az 1949. évhez képest 1954 végéig 238,9%-ra emelkedett. A fontosabb fogyasztási cikkek közül a cukortermelés 69,8%-kal, a nyershúsé 55,9%-kal, a kolbászféléké 144,8%-kal, a zsíré 70,3%-kal, a baromfié 104,1%-kal, a tojásé 173,2%-kal, a fogyasztási tejé 137,3%-kal, a sajté 71,9%-kal, az étolajé és margariné 124,6%-kal, a söré 321,8%-kal emelkedett. Javult az élelmiszeripar műszaki színvonala, számos új létesítmény született. Gépesítették pl. az édesipart, a baromfiipart stb., de még mindig sok munkafolyamat maradt továbbra is kézműipari jellegű (csomagolás), és ilyen maradt szinte az egész konzervipar. Nagy volt a raktárhiány. Nem volt jól kidolgozott távlati fejlesztési terv sem. S bár az 50-es évek közepén javult a mérnöki ellátottság (1954-ben 392, 1955-ben 566 fő), de az összes dolgozók létszámának még mindig csak a 0,6%-át tették ki. Ráadásul rossz volt a műszaki káderek elosztása is (pl. a Kinizsi Konzervgyárban 1500 főre 9 mérnök és technikus jutott, az Egri Dohánygyárban a 600 dolgozó közül egy sem volt mérnöki képesítésű). Számos kutatóintézet segítette viszont a műszaki-technikai fejlődést (Cukoripari Kutatóintézet, Országos Gabona- és Lisztkísérleti Intézet, Dohánykutató Intézet, Szappanipari Kutatólaboratórium, Erjedésipari Kutatóintézet, Tejgazdasági Kísérleti Intézet, Konzerv-, Hús- és Hűtőipari Kutatóintézet). Az 1956. évre tervezett kiemelt műszaki és szervezési intézkedések az 1955. évi 10 millió forinttal szemben mintegy 50 millió forintra rúgtak. A tervezett intézkedések az élelmiszeripar anyagmozgatásának és munkaigényes eljárásainak gépesítésére, a termelési folyamatok jobb megszervezésére és ésszerűsítésére vonatkoztak. Ezek a tervek azonban csak részben valósultak meg. II. A minisztérium hivataltörténete A Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1952. évi 1. számú törvényerejű rendelete az Élelmezési Minisztérium helyébe I. 1-jei hatállyal Élelmiszeripari Minisztériumot és Begyűjtési Minisztériumot hozott létre. Az Élelmiszeripari Minisztérium szervezetét és ügykörét meghatározó 2019/1952. Mt. sz. határozat szerint a minisztérium feladata: a konzerv- és paprikaipar, a hús- és baromfiipar, a növényolaj- és háztartási vegyipar, a tejipar, a hűtőipar, a cukor- és édesipar, a malomipar,a sütő- és tésztaipar, a sör-, maláta-, szesz- és keményítőipar, a dohányipar felügyelete és irányítása volt.
