Kálniczky László: A Magyar Országos Levéltár Filmtárában mikrofilmen őrzött anyakönyvek katalógusa : (Tematikus konspektus) 1. kötet : Bevezető, Aba- Nyíracsád (A Magyar Országos Levéltár segédletei, 4/1. Budapest, 1998)
Az anyakönyv, mint forrás
zsidók) ugyan azt nem fogadták el, de a kormánytól 1871. okt. 22-én külön önkormányzati szabályzatot kaptak; a harmadik (status quo ante) egyikükhöz sem csatlakozott, de ők később beolvadtak a fentiekbe. Az izraelita anyakönyvi kerületeket, azok székhelyeit és a hozzájuk tartozó fiókközségeket 1886. január elsejei hatállyal Trefort Ágoston (1817-1888) vallás- és közoktatási miniszter 1885. november 13-i 1924. sz. rendelete szabályozta. 31 Az 1895:XLII. tc. az izraelita vallást is a bevett vallások közé sorolta, s így az arra való áttérést is lehetővé tette. A bevett vallások mellett léteztek ún. tűrt vallások („reiigiones toleratae') is. A fenti, 1895. évi XLII., a vallás szabad gyakorlásáról szóló törvény a vallási közösségeknek jogilag három formáját különítette el: a bevett, a törvényesen elismert és el nem ismert (szekta) típusát. Bevettnek számítottak a történelmi múlttal és az állam széleskörű támogatásával felruházott vallások (római és görög katolikus, református, evangélikus, görögkeleti, unitárius, izraelita). Ezután 1905-ben a baptistákat, s az első világháború alatt 1916-ban - a sok bosnyák menekült miatt - a mohamedánokat, az iszlám vallást minősítették törvényesen ilyennek. A keresztlevelek megkövetelése a XVIII. század végétől kezdve arra kényszerítette a lelkészeket, hogy a születési anyakönyveket vezessék a leggondosabban. A bírák az írásbeliség előretörésével ezután mindinkább az anyakönyvekhez fordultak, azokból igyekeztek ellenőrizni, hány évesek például az előttük tanúskodók. Megállapíthatjuk, hogy 1810 után a megszakítások megritkulnak és 1828 után azok már kivételesek. Kezdetekben tehát a születési, keresztelési anyakönyvre helyezték a fő hangsúlyt, a későbbiekben pedig a házasságira. Az összes többi anyakönyvek alapja a kereszteltek anyakönyvei voltak, annak megjegyzés rovatába kellett bevezetni utólag a változásokat (bérmálás, házasságkötés, válás, halálozás stb.). Ebből következik, hogy igen sokszor nagy az időbeli eltérés, késés a különböző típusú anyakönyvek megkezdése között. A lelkészek a keresztelési anyakönyvet tekintették a legfontosabbnak, kevésbé fontosnak a házasságiakat és még kevésbé a halottiakat, mert gyakorlatilag a keresztelési bizonyítványokat kérték a legtöbbször, de 1835 előtt sem a házasságkötésről, sem a halálozásról ilyet nem követeltek. Néhány esetben a plébános a fíliába kihelyezett káplánjának megengedte a keresztelési és házasságkötési anyakönyvek vezetését, de megtagadta a halottiakét, mivel a temetés az egyik legjelentősebb „ius parochiale" -t alkotta. Az 1848 előtt érvényes feudális jogrendszer és az ősiség következtében a birtokok öröklésének jogcímét legjobban a leszármazást bizonyító keresztlevéllel lehetett igazolni. Az anyakönyvek szerepe tehát a polgári perekben is egyre nőtt, sőt néha magukat az anyakönyveket vitték el a bíróságra. Ez a gyakori visszaélés szolgált kiindulópontul a beavatkozáshoz az állam számára. 1770-ben a Helytartótanács (Consilium Regium Locumtenentiale Hungaricum) rendeletet küldött a püspökökhöz. Ebben megtiltotta, hogy az anyakönyveket bármilyen jogcímen elvigyék a plébániáról, vagy abba betekintést engedélyezzenek bárkinek, kivéve a vármegyei tisztviselőket a népesség összeírása idején. 1771-ben az anyakönyvi kivonatok kérdését szabályozták, s tették általánossá Magyarországon. Egyedül a plébánosnak volt joga kiállítani azokat, s az anyakönyvi bejegyzést kellett hűségesen, szóról szóra, betűről betűre visszaadnia. 1774-ben a Helytartótanács a papok kötelességévé tette, hogy tűz esetén elsőnek az anyakönyveket mentsék, majd 1778-ban újabb rendelet szabályozta azok zár alatti őrzését. Mária Terézia elrendelte az ún. „Conscriptio Animarum" vezetését, s ebben is jelentős előnyt biztosított az akkori "államvallásnak" számító római katolikusoknak. A születéseknél külön fel kellett tüntetniük a szülők társadalmi állását és vallását, továbbá a keresztelés előtt elhalt csecsemőket, a törvénytelen gyermekeket és az ikerszüléseket is. A plébánosoknak a társadalmi állás és vallás szerint részletezniük kellett a halálozásokat, a házasságokat pedig a felek életkorának feltüntetésével kellett bejegyezni. A „Conscriptio Animarum" kisebb változásokkal csak egy évtizeden át (1772-1782) maradt érvényben, ekkor az előre nyomtatott formulákat a római katolikus papoknak kellett kitölteniük. Munkájuk egyébként nem csökkent akkor sem, amikor, II. József eltörölte a „Conscriptio Animarum"-ot, és hadseregével 1784 és 1787 között végrehajtatta az első magyarországi népszámlálást. 31 Vö. 1867: XVIII. tc. , Vallás- és közoktatási miniszter 1871.11.15. 26915 sz. rendelete,; Stein Artúr: A felekezeti anyakönyvek Magyarországon. II. rész., A zsidók anyakönyvei és konskripciói, Budapest, 1941, 4., Az izraelita anyakönyvi kerületek székhelyeinek és területeinek kimutatása. Bp.,1885.; Haraszti György (szerk.) : Magyar zsidó repertórium I. (A) -II. (B).. Bp., 1993. (MOL Filmtár. Izraelita anyakönyvek mikrofilm másolatainak állagjegyzéke: összesen: 314 állag, 131.123 mikrofilm felvételről) (A), 244-272. ***
