Németh Jánosné: Az MSZMP központi vezető szervei üléseinek napirendi jegyzékei II. 1963–1970 (A Magyar Országos Levéltár segédletei, I/2. Budapest, 1998)

NAPIRENDI JEGYZÉKEK

KÖZPONTI BIZOTTSÁG A Központi Bizottság 1963. január 1, és 1970. december 31. között évente 4-6, - 1968-ban 8 - alkalommal ülésezett, összesen 38 ülést tartott, amelyből egy a Központi Revíziós Bizottsággal és a Központi Ellenőrző Bizottsággal együttes ülése volt. (Az Országgyűlés összehívásával és időszerű nemzetközi kérdésekkel, valamint az általános gazdasági helyzettel foglalkoztak.) Négy alkalommal a KB és a Minisztertanács együtt ülésezett (a csehszlovákiai helyzetről, a KGST-együttműködésről, az állami élet és a szocialista demokrácia fejlesztéséről, a választási rendszer továbbfejlesztéséről, a tanácsok munkájáról és a lakásügyről tárgyaltak). Az ülések 76%-a kibővített ülés volt, a párt megalakulásának 50. évfordulójáról pedig ünnepi ülésen emlékeztek meg. Zárt ülésen a csehszlovákiai helyzetről, valamint szervezeti és személyi kérdésekről tárgyaltak. A KB ülésein a napirend előadója - írásos előterjesztés esetén is - szóbeli kiegészítőt, bevezető előadást tartott, amit előzőleg két „konzulenssel" megvitatott. (A „konzulensek" személyét a PB hagyta jóvá.) A PB 1963. február 5-ei ülésén módosították a hatásköri listát, amely szerint növekedett a KB hatáskörébe tartozó káderek száma (a PB és a Titkárság hatáskörébe tartozók száma csökkent.) A határozat az eljárás gyorsítása céljából egyes kinevezéseket, jóváhagyásokat a KB titkárainak és osztályvezetőinek hatáskörébe utalt, akik e minőségükben a KB nevében jártak el. (A KB hatáskörébe tartozó személyek kinevezése, leváltása, áthelyezése, kitüntetése és külföldi utazása előtt kérni kellett a KB illetékes titkárának és osztályvezetőjének a hozzájárulását.) 1963. december 5-én a KB munkatervének, valamint a szervezeti, személyi kérdésekről szóló napirend tárgyalására zárt ülést rendeltek el, amelyen Kádár János előadói beszédében foglalkozott a párt általános helyzetével, a KB munkájával is. Megállapította, hogy a Központi Bizottság és a párt eredményesen tevékenykedett a belpolitikai és külpolitikai téren, de a gazdaság és a kultúra területén „nem terjes mértékben". A párt ideológiai-szervezeti egységéről szólva úgy vélekedett, hogy „ünnepnapokon elmondhatjuk, hogy egységes... de amikor a munkáról beszélünk, tudnunk kell, ...hogy nem olyan egységes a mi pártunk most, mint két-három esztendővel ezelőtt". Utalt arra, hogy egyes kérdésekben (a származás szerinti kategorizálás, a pártonkívüliekhez való viszony, az amnesztia) szektás nézetek, más kérdésekben (pl. a békés egymás mellett élés és az ideológia területén) jobboldali megnyilvánulások vannak. A demokratikus centralizmus nem érvényesül „száz százalékban" („a hiba a KB végrehajtó szerveiben van", „a területi pártszervek esetlegesen tűznek napirendre kérdéseket"); prakticista vonások mutatkoznak a pártvezetés munkájában, a „gyerünkgyerünk" sietve megoldás tapasztalható. Kádár János hangsúlyozta, hogy jobban el kell mélyülni a helyzet elemzésében, jobban kell megszervezni és megosztani a munkát, mert bonyolultabbak a feladatok, „több fiatal, már feladatra érett és további fejlődésre képes ember kell a vezetésbe". Fontosnak tartotta a tájékoztatás javítását, a gazdasági kérdésekkel való hatékonyabb, az ideológiai kérdésekkel pedig a rendszeresebb foglalkozást; a párt és állami határozatok végrehajtásának fokozottabb ellenőrzését, az ipar és a mezőgazdaság pártirányításának javítását, valamint azt, hogy jobban elhatárolódjanak a párt-, a tömegszervezeti-, az állami- és a gazdasági szervek feladatai. 1964. június 30-án határozat született a párt vezető szervek tagjai tájékoztatásának megjavításáról, rendszeresebbé tételéről. Ennek alapján a KB tagjai és póttagjai (+ a KB osztályvezetői, a budapesti és a megyei pártbizottságok első titkárai) megkapták a PB és a Titkárság fontosabb határozatait, havonta tájékoztatót a tárgyalt napirendekről, a PB részére készült (a közérdeklődésre számot tartó) írásos tájékoztató anyagokat, a PTO és az APO hangulatjelentéseit, az MTI hírösszefoglalóit, a KSH havi és az Államgazdasági Bizottság negyedéves jelentéseit a népgazdaság helyzetéről, a KBI Levelezési Alosztályának és a Népszabadság Levelezési Rovatának jelentéseit, a Tájékoztatási Hivatal összefoglalóit az emigrációs sajtóról, valamint a PB és a Titkárság által esetenként meghatározott anyagokat. 1966. július 26-án döntöttek arról, hogy a KB üléseire minden esetben meg kell hívni a KB minden tagját, szabadságuk idején is vegyenek részt az üléseken (kivéve, ha külföldön töltik szabadságukat), a külföldön szolgálatot teljesítő KB tagok hazautazása a szolgálati érdektől függött. Az 1968. február-márciusi KB-ülésen foglalkoztak a KB munkamódszerének továbbfejlesztésével.

1 A vitában bírálták azt a gyakorlatot, hogy a PB ugyanazt az előterjesztést tárgyalja, amit a KB, és a KB ugyanazt, amit a Minisztertanács; szükségesnek ítélték az előterjesztések jellegének változtatását. Problematikusnak nevezték a KB és a PB viszonyát, miszerint furcsa, hogy a KB mint testület a PB fölött van, de a KB tagok egyénként a 1 A KB munkamódszerének vizsgálatára és az előterjesztés kidolgozására 1967. február 21-én munkabizottságot hoztak létre Biszku Béla vezetésével. A bizottság tagjai voltak: Aczél György, Földes László, Friss István, Havasi Ferenc, Orbán László, Párdi Imre, Pullai Árpád, Révész Géza, Tóth Mátyás