Németh Jánosné: Az MSZMP központi vezető szervei üléseinek napirendi jegyzékei I. 1956–1962 (A Magyar Országos Levéltár segédletei, I/1. Budapest, 1995)

A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI VEZETŐ SZERVEINEK RÖVID SZERVEZETTÖRTÉNETE

A párt működésének alapelveként hangsúlyozott „demokratikus centralizmus" gyakorlati érvényesítése állandó feszültség forrása volt a párton belül. (1989-ben ez olyan szervezeti jellegű követelésekben is megfogalmazódott, amelyek a párt teljes decentralizálását hirdették, a vezetéstől való függetlenség kivívását célozták.) A Központi Bizottság 1963 augusztusi ülésén Kádár János az 1956-tól követett munkastílus eredményeként említette, hogy a párt- és állami szervek Jelentős önállósággal dolgoznak, nincs szájbarágás, nincs az, hogy mindent előre eldöntenek", ugyanakkor hangsúlyozta, „úgy tűnik, hogy a centrális irányítás mintha nem ütné meg azt a mértéket, amit a helyzet megkövetel". Határozottabb irányítást, pontosabb ellenőrzést sürgetett: „ A KB állásfoglalásait egyöntetűen, határozottan és széleskörűen kell vinni és képviselni". (A döntési mechanizmusról a II. részben és a napirendi jegyzékekhez kapcsolódó bevezetőkben lesz szó.) Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése után a korábbi politikai rendszer helyreállítása azt is magával hozta, hogy az MSZMP állampártként szerveződött újjá. A pártirányításról vallott alapvető elv, hogy „a párthatározatok csak a párttagokra kötelezőek, s a párttagok győzzék meg igazukról a pártonkívülieket" a valóságban nem érvényesült. A párt és a kormány vezetőinek azonossága, összefonódása párhuzamossághoz, a párt- és az állami ügyek keveredéséhez vezetett. Állami döntések csak a párt irányelvei, állásfoglalásai után, annak alapján születhettek. Az 1966-os (IX.) kongresszus hangsúlyozta, hogy a párt vezető szerepének érvényesítési módja: a politikai-, gazdasági és kulturális élet fő célkitűzéseinek kidolgozása; a tudományos elemzés, az elvi-politikai irányítás; a politika végrehajtásának ellenőrzése. Valamennyi pártszervezet jogot kapott a területén folyó munka ellenőrzésére és a vezetők beszámoltatására. Az 1970-es (X.) kongresszus pedig azt erősítette meg, hogy az MSZMP kormányzó párt, amelynek politikája meghatározóan kihat az országra, és a társadalom egészére. Az MSZMP időszakában jellemző volt a párt- és az állami tevékenység összemosódása, az MSZMP lényegében állampártként működött egészen 1988 végéig. 1988. november 22-én a Központi Bizottság határozatban kimondta: „A Központi Bizottság tiszteletben tartja az Országgyűlés kizárólagos törvényalkotói szerepét, a Minisztertanács önállóságát és felelősségét a kormányzati munkában. Támogatja a Kormány tevékenységét. Megszünteti a kormányzati tevékenységi körök - közöttük a kül- és a belügyek, a honvédelem - közvetlen irányítását, a párt és állami testületek működésének párhuzamosságát." 1975-ben a kongresszus - megállapítva, hogy az 1948-ban jóváhagyott programnyilatkozat minden főbb célja megvalósult - új programnyilatkozatot fogadott el; gyors növekedéssel és a szociális különbségek jelentős mérséklődésével számolva jelölte ki a távlati fejlődés célját és feladatait. 1985-ben a XII. kongresszus a gazdasági egyensúly javításáról, az életszínvonal érzékelhető emeléséről határozott. 1986 novemberében a Központi Bizottság megállapította, hogy a kongresszuson kitűzött célok nem bizonyultak megalapozottnak, a gazdasági és társadalmi fejlődés megtorpant, romlott a közhangulat, csökkent a párt és a vezetők iránti bizalom, mindezért fordulatra van szükség. 1987 júliusában a pártaktíva, a tudományos intézmények és a társadalmi szervezetek javaslatait figyelembe véve a Központi Bizottság kidolgozta a gazdasági-társadalmi kibontakozás programját. A párt reformerői úgy ítélték meg, hogy az ország problémáinak megoldásához elengedhetetlen az MSZMP belső megújulása, a politikai intézményrendszer átalakítása, s ennek érdekében szorgalmazták a pártértekezlet összehívását. Erre 1988 májusában került sor. A pártértekezlet radikálisan átalakította a legfelső vezetést és a gyökeres politikai változás mellett döntött. A központi pártszerveket érintő szervezeti módosítás szerint megszűnt a Titkárság, mint testület. A párt választott tisztségviselői ettől kezdve a párt elnöke, a párt főtitkára és a Központi Bizottság titkárai voltak. Ezt követően az MSZMP megújítása érdekében több fontos lépés történt: 1989 februárjában a Központi Bizottság ülésén kinyilvánították a többpártrendszer elfogadását, majd állásfoglalás született a politikai nyilvánosságról, a pártmunka nyitottabbá tételéről, a platformszabadságról, a párthatásköri lista megszüntetéséről. A párton belül a gyökeres modellváltás hívei, a reformerők mellett önálló szerveződés útjára léptek azok a politikai erők is, amelyek nem fogadták el a radikális átalakításra irányuló intézkedéseket. A párton belüli áramlatok mindinkább elkülönültek, érzékelhetővé vált a frakciós jellegű tevékenység. Az 1989 júniusi központi bizottsági ülés előtt kézzelfogható közelségbe került a pártszakadás, a párt vezetői között éles viták folytak. Az 1989. június 23-24-ei KB ülésen az Elnökség és a Politikai Intéző Bizottság létrehozása egyelőre áthidalta a súlyos ellentéteket. Szükségessé vált a párt új programnyilatkozatának, alapszabályának kidolgozása és új pártvezetés megválasztása, hogy a párt reformelkötelezett része valóságos politikai centrummá váljon. Ezért 1989. október 6-ra összehívták az MSZMP XIV. kongresszusát. Kétnapos vita után a kongresszus állásfoglalása leszögezte: „Hazánk történelmében lezárult a Magyar Szocialista Munkáspárt nevével fémjelzett korszak. A szocializmus eddig volt koncepciója, a Sztálini eredetű rendszer felélte minden társadalmi, gazdasági, politikai és erkölcsi tartalékát, alkalmatlan arra, hogy lépést tartson a világ fejlődésével. Ezzel az MSZMP, mint állampárt története végetért. Az átfogó és gyökeres társadalmi, gazdasági és politikai megújuláshoz elengedhetetlen, hogy belőle új párt alakuljon." Az 1989. október 7-én megszűnt MSZMP helyébe lépő új párt neve: Magyar Szocialista Párt.