Németh Jánosné: Az MSZMP központi vezető szervei üléseinek napirendi jegyzékei I. 1956–1962 (A Magyar Országos Levéltár segédletei, I/1. Budapest, 1995)
NAPIRENDI JEGYZÉKEK
KÖZPONTI BIZOTTSÁG A szervezeti szabályzatok szerint a pártkongresszusok közötti időszakban a Központi Bizottság volt az MSZMP legfelsőbb irányító szerve. A KB döntött a „legfontosabb" társadalmi, politikai, ideológiai, kulturális, szervezeti és a hatáskörébe tartozó személyi kérdésekben; képviselte a pártot a „testvérpártok", a tömegszervezetek és az állami intézmények előtt. A KB tagjait és póttagjait a kongresszus választotta, de „indokolt esetben" a Központi Bizottság behívhatott (kooptálhatott) tagokat a KB-ba. A KB saját tagjai közül megválasztotta a Politikai Bizottságot, a KB Titkárságát és első titkárát, kinevezte a KB osztályainak és intézményeinek vezetőit, kijelölte a központi pártsajtó szerkesztőbizottságainak felelős vezetőit. A szervezeti szabályzat kimondta, hogy a Központi Bizottság „szükség szerint", de legalább háromhavonként ülésezzen. A KB a kongresszus határozatainak megvalósítására készített feladatterv/munkaterv, illetőleg féléves munkatervek alapján dolgozott. 1956 novembere és 1962 decembere között 47 ülést tartott, amelyből egy a Központi Revíziós Bizottsággal együttes ülés volt (a kongresszus előkészítését tárgyalták.) Az első időszakban „szükség szerint" (kétháromhetenként), 1958-tól általában két-háromhavonként ülésezett. ( Egyetlen esetben fordult elő, hogy négy hónap telt el két ülés között.) öt alkalommal zárt ülést tartottak, további hét esetben egy-egy napirend tárgyalásánál rendeltek el zárt ülést, amelyen csak a KB tagjai és póttagjai vettek részt. (A jegyzőket is a KB tagjai közül választották ki.) A zárt üléseken szervezeti, személyi és büntetőpolitikai kérdésekkel foglalkoztak, illetve az egyes „testvérpártokkal" (albán, kínai, lengyel, román) való kapcsolatot vitatták meg. A KB póttagjai tanácskozási joggal vettek részt az üléseken. A zárt ülések kivételével állandó meghívottak voltak: a KB osztályvezetői, a központi pártintézmények vezetői, a Központi Revíziós Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke, a budapesti és a megyei pártbizottságok első titkárai, valamint - 1957. január 25-től - a Népszabadság szerkesztő bizottságának vezetője. Tizenhat alkalommal került sor ún. kibővített ülésre, amelyekre meghívták a budapesti kerületi bizottságok első titkárait, a budapesti bizottság titkárait, a párttag minisztereket, az Elnöki Tanács elnökét és titkárát, az országos főhatóságok, a társadalmi és tömegszervezetek központi szerveinek valamint a Magyar Rádió és Televízió, az MTI és a központi pártsajtó vezetőit is. A kibővített üléseken a gazdasági, társadalmi és kulturális élet egészét érintő témákat tárgyaltak, illetve tájékoztató hangzott el nemzetközi és belpolitikai kérdésekről. A meghívottak körét a KB ülés előkészítése során a Politikai Bizottság határozta meg, az ülés elején az elnök a napirendi pontokkal együtt javaslatot tett a meghívottak részvételére is, s csak a KB egyetértése után hívták be őket a terembe. ( A Központi Bizottság Irodája az ülés előtt a meghívottakról névsort adott a fegyveres őrségnek, ennek alapján léphettek be a pártszékházba.) A KB ülésein tárgyalt napirendekhez - a kezdeti időszakot kivéve - írásos előterjesztéseket készítettek. (A témától függően ezt a KB egyes osztályai, állami vagy társadalmi szervek állították össze.) A KB illetékes titkára vagy az érintett külső szerv vezetője bevezető előadást / szóbeli kiegészítőt tartott. A KB ülésének előkészítése során a Politikai Bizottság megtárgyalta az előterjesztést (annak teljes szövegét vagy téziseit), és határozati javaslatot készített. Ha adott kérdésben állami szerv döntésére volt szükség, akkor a KB ülésén kialakított véleményt ajánlás vagy irányelvek formájában fogalmazták meg, amit az illetékes szervek messzemenően figyelembe vettek és érvényesítettek a konkrét döntések során 1 . A KB ülésein általában széleskörű vita folyt (főként az első években valóban vitáztak!), hét alkalommal 2-3 napig tartott a tanácskozás. A zárt ülések kivételével a vitáról szó szerinti jegyzőkönyvek készültek, de szigorúan belső használatra. A nyilvánosságra hozandó szerkesztett közlemény megszövegezését általában a Titkárságra bízták. A zárt ülésekről készült jegyzőkönyvek leginkább csak a testület döntéseit rögzítették, néhány esetben lejegyezték a hozzászólások lényegét is. A tárgyalt napirendek jellegétől függően a KB ülésein „nyílt", vagy „belső bizalmas" határozat született. A nyílt határozatot teljes szöveggel vagy szerkesztett formában nyilvánosságra hozták a sajtóban - főként a párt központi lapjában és folyóirataiban 2 - valamint megjelentették a KB Iroda által szerkesztett - a párton belüli információt szolgáló - „Tájékoztatóbban. A nagyobb horderejű kérdésekben hozott határozatot és a hozzá kapcsolódó bevezető előadást füzet alakban, ún. „brosúrá"-ban is kiadták. A belső határozatot csak a záradékban felsoroltak ismerhették meg. Külön döntöttek arról, hogy a határozatokat milyen körben és milyen formában kell ismertetni. Általában pártrendezvényen (aktíva értekezleten, taggyűlésen) tájékoztatták a párttagságot a belső döntésekről, amelyet a sajtóban csak Ez magától értetődő volt annak folytán is, mivel ebben az időszakban a párt- és az állami vezető tisztségeket betöltők személye szinte megegyezett: Kádár János 1956. november és 1958. január között, majd 1961 szeptemberétől ismét, a KB első titkári és a miniszterelnöki tisztet is betöltötte. Marosán György a KB titkári funkció mellett államminiszter volt, 1961 októberétől pedig az Elnöki Tanács elnökhelyettese lett. Kiss Károly ugyancsak a KB titkári funkciója mellett tagja volt az Elnöki Tanácsnak illetve 1958-1961 között annak elnökhelyettese volt. Kállai Gyula KB titkár és művelődésügyi miniszter (1958. januárig), majd tárca nélküli államminiszter volt. Fock Jenőnek a KB titkári funkciója mellett nem volt állami tisztsége, ő a kormány mellett működő Gazdasági Bizottság tagjaként vett részt az állami döntéshozatalban. A párt központi napilapja a Népszabadság, tudományos folyóirata a Társadalmi Szemle, hivatalos szervezeti közlönye a Partéiét volt. A „testvérpártokkal" közösen kiadott folyóirat: a Béke és szocializmus.
