Bogdán István: Magyarországi űr-, térfogat-, súly- és darabmértékek 1874-ig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 7. Budapest, 1991)
MÉRTÉK, MÉRÉS, MÉRÉSÜGY
szó. Az 1405. évi törvény ugyanis a budai mértékek kötelező használata alól kiveszi a hegyvámot, a tizedet és a párbért. Az 1588. évi törvény már megpróbálja ezeket is bevonni, de még indirekt: a budai mértékek kötelező használatát kiterjeszti a földesurakra is. Az 1655. évi törvény viszont már egyértelműen megmondja: a hegyvám, a szolgáltatás sem kivétel a budai—pozsonyi mértékek kötelező használata alól, vagyis megtiltja azt, hogy a szolgáltatásokat más mértékkel mérjék. S erről van szó: a hegyvámot, a tizedet más bormérték egységgel mérték, mint a kocsmai, illetve a kereskedelmi volt: nagyobbal. S hogy a kezdeti időben is ez volt a helyzet, arra utal egy, a rákosi (Sopron) szőlő hegyvámjára vonatkozó 1345. évi oklevél, amelyik megszabja, hogy a hegyvámot is a nagyobb mértékkel kell adni, ahogyan a soproniak adják a tizedet. 174 S ha a jogszokás erejére gondolunk, bizonyosra vehetjük, hogy évszázados ez a gyakorlat, s nemcsak itt, hanem országszerte. A nagyobb mérték a hegyi, későbbi nevén a tized mérték (a németben Bergmass), a másik a kimérési, kocsmai (a németben Gibmass), illetve a kereskedelmi, vagyis az országos mérték, s a 18. sz. derekán — meglátjuk •— már így hasonlítják össze a kettőt: tized mérték — pozsonyi mérték. Igen ám, de a forrásokban a megkülönböztetés ritkán kifejezett: általában nincs erre vonatkozó jelző, utalás. Viszont egyes forrástípusok esetében — különösen a 16—17. sz.-i tizedjegyzékeknél — e lehetőség feltehető. S meg kell jegyezni, hogy ez utóbbi forrás eddigi feldolgozói e körülményre nem figyeltek, s nem is figyelmeztettek. Kötelességem tehát figyelmeztetni előre és általában is: a korpuszban szereplő bormértékek esetében — különösen e forrásnál — lehetséges, hogy az a tizedmérték nagysága, nem pedig a kocsmai, kereskedelmi nagyság. Általában ez utóbbiról van szó, ellenkezőjére természetesen, ha meg lehet állapítani, majd utalok. De még ha tudjuk, hogy tized mértékről van szó, sem egészen egyértelmű a helyzet. Kezdetben ugyanis nem az icce a kétféle, hanem a nagyobb egység (pl. a köböl), csak a 18. sz. közepén veszi át szerepét az icce (esetleg a pint). Ez azonban a lényegen nem változtat, csak a számításokon. Ugyanis: ha a nagyobb mértékegység (pl. a köböl) a tized mérték, akkor az icce egyforma, de a tized mértékbe több megy belőle, mint a kocsmaiban, nagyobb a viszonyszáma, meglátjuk. Ha viszont az icce (pint) a tized mérték, vagyis ez nagyobb a kocsmainál, akkor a mindkétféle nagyobb mértékegységnek (pl. köböl) azonos az icce viszonyszáma. Ez érthető, de a forrásfeltárásnál, értékelésnél el kell dönteni, melyik-másik. A kétféle híg mérték viszonyára tájékoztató adataink vannak. A szöveg rövidítése érdekében csak a következő adatokat közlöm: az év, a hely után az eredeti viszonyszámokat a vonatkozó mértékkel, aztán adom a tized—kocsmai egységek számított viszonyát. 1543. Vöröskő (Pozsony) 36:32 pint a vödörnél, 175 1 tized =1,25 kocsmai, 1 kocsmai=0,88 tized mérték. 1569. Kapornak (Zala) 8:5 vödör, 176 1 tized = 1,6 kocsmai, 1 kocsmai=0,62 tized mérték.
