Bogdán István: Magyarországi űr-, térfogat-, súly- és darabmértékek 1874-ig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 7. Budapest, 1991)
MÉRTÉK, MÉRÉS, MÉRÉSÜGY
tottak — mint közönségesen —, az idegen sörből azonban csak 1 1 / 2 iccét, 192 vagyis a pintenkénti italozásnál 1 / 2 iccével kevesebbet kapott a vendég az idegen sörből, csak háromnegyedét a hazai főzésűnek. Egyértelmű az intézkedés. Másik mérésmódot ismerünk meg a száraz, mondhatjuk: a gabona mértékeknél. Arról van szó, hogy a gabonát — lényegében — kétféleképp lehet az űrmértékbe tenni, vagyis megmérni. Az egyik: a mérték tetejéig öntik, s ami a széle fölött marad, azt lehúzzák róla. A másik: a mértéket megtetézik, a széle fölött kúp alakú halmot tesznek reá. Az elsőnél „csapva, elütve" (németben glatt, gestrichen) mérnek, s külön eszköz: a csapófa (ld. 2.33.13) szolgál az egyenletes lehúzáshoz. A másiknál „tetézve, halmosán" (latiban ad plénum, ad summum, cum cumulonis, cum vertice, a németben gupft, gehäuft) mérnek. Ez nem hazai sajátosság, a rómaiaktól örökölt szokás. 193 Nálunk is kezdettől alkalmazhatták, bár az első adatot csak 1327-ből ismerem, 194 majd 1378-ból. 195 A kétféle mérésmód együttes megkülönböztetésére 1579-ből van az első adat. 196 A csapott mérés a szokott. A Batthyányak egyik 1635. évi utasítása is ezt mondja. 197 Sőt, még a katonaságnál is így intézkedtek, egy 1680. évi hadseregélelmezési utasítás írja: a vékát nem tetézve, hanem elütve kell a gabonát mérni. 198 És Szepes megye 1610 ugyanazt írja, 199 mint Kassa 1687-ben : 200 országos szokás, piaci szokás szerint a gabona csapva mérendő. Persze, a tetézett mérés is dívott^ bár ebből sok visszaélés adódott. Volt, hol tilalmazták, volt, ahol úgy cselekedtek, ahogyan Lőcse 1610-ben: új köblöt csináltatott, akkorát, amekkorában a korábbi tetézés: a halom is belefért, ezt a köblöt viszont már csapva kellett mérni. 201 így cselekedett Debrecen is a malomvám mértékével 1665-ben: elrendelte, hogy a „régi tetés véka csaposra szállíttasson". 202 A kétféle mérésmód lehetősége a „köpönyeges becsületű" embereknél „privatum commodumot" gyarapíthatott: az a halom bizony a zsebükbe halmozódhatott. Azt cselekedték ugyanis, amivel a „kamara urait", a kincstári gabonaraktárak felügyelőit vádolták 1660-ban, ahogyan a vizsgálatot elrendelő nádor írta: „a gabonát halmosán veszik és csappanósan ki adván" sokat nyernek. „Nincs semmi fogyatkozás a dologban" — írja tovább a nádor —, „ha a nyereséget ő fölsége népe [ti. a végváriak] számára fordíttyák", ha viszont a „camararius vagy mások vesznek hasznot", akkor az már büntetendő cselekedet, azonnal vizsgálja ki az ügyet a kamara. 203 Az eredményt nem ismerjük, de a módszer élt tovább. Nem egyedülálló és nem indokolatlan az intézkedés, amelyet az alsólendvai kasznárnak adott 1718. évi utasításban olvashatunk: „ha tetézve veszi be a gabonát, tetézve adja is ki". 204 Mennyi hát ez a többlet, amelyet a tetézett mérés ad? Lederer kelet és forrás nélkül közli, hogy a tetézett egynegyeddel nagyobb, mint a csapott, így 5 csapott ad 4 tetézett mértékek. 205 Herkov a rómaiakra utal, akiknél az volt a szabály, hogy az a tetézett mérték, amelyiknél a mérték negyede adja a halmot, s ezt az arányt találta a zágrábi területen a 15. sz.-ban. 206 Prickler Ledererre hivatkozik, valamint az alsó-ausztriai mérőre, amelyiknél a 15. sz.-ban 6:5 volt az arány. 207 — Lederer és Herkov esetében tehát 1 csapott mérték = 0,8 tetézett, s 1 tetézett =1,25 csapott mérték, vagyis a már ismert % arány lenne, Pricklernél 1 csapott=0,83 tetézett,
