Bogdán István: Magyarországi űr-, térfogat-, súly- és darabmértékek 1874-ig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 7. Budapest, 1991)
MÉRTÉK, MÉRÉS, MÉRÉSÜGY
viszont már a „Mázsió Boltban" tartották ezeket. 163 Ugyanez évben pedig Miskolcon a perceptornál van a kasszában, 164 Kolozsvárott a vámházban, 165 Marosvásárhelyt pedig 1808-ban: az öl, a rőf a levéltárban, a kupa a mértékügyeleti felügyelőnél, a véka a vásárbírónál, a mérleg és súly a mázsamesternél. 166 Gondosan őrizték tehát az etalonokat, jól jellemzi a levéltári, számtartósági tárolás. — Persze még így sem volt mindig biztonságban. Kolozs megyéé pl. 1806-ban a megyeház égésekor megolvadt. 167 A kisebb városoknál, egyéb településeknél valószínűleg hasonló volt a helyzet: a tanácsházán, a faluházán őrizték, illetve az illetékes tisztviselő kezére bízták. Az utóbbi kezelhette a földesuraknál is, mint az előző századokban. Csak a nagyobb uradalmakban lehetett külön helye, mint pl. a mérlegnek, súlynak a Festeticsek tolnai uradalmában, 1815-ben a „só-áruló háznál". 168 2.34 Mérésmód. Indításul figyelmeztetnem kell az említett (ld. 2.32) Brassó-féle bibliai idézetre a mérés igazságáról, mert a csalásnak ez a fajtája a mérésmód következménye, a méréstechnikából, az adott mérték kezeléséből, illetve az általuk adódó visszaélési lehetőségből következik, s e fejezetrész témája éppen a mérési technika. — A mérésmód vizsgálatát célszerű mértéktípusonként külön elvégezni. Azaz: a darabmértékekkel nem kell külön foglalkozni, a fajtából következőleg csupán meg kell számlálni a darabokat, persze, tudni kell, hány darab az egység. Megvan-e a tucatban a 12 darab — ez az egész mérésmód a mértéktípusnál. 2.34.1 Űrmérés. Elvileg tekintve e mérték sem látszik problematikusnak: az űrmérték az egy edény, amelyet meg kell tölteni, kész. A gyakorlatban már bonyolult a helyzet, attól függ a mérésmód, hogy mit mérek, milyen egységet használok és hogyan? Szemléltetésül vegyünk két általános űrmértéket a korpuszban tárgyalandó adatok alapján: az iccét és a köblöt. Azért ezeket, mert mindegyikből van híg is (ld. 3.2.11, 3.2.14), és száraz is (ld. 3.3.17, 3.3.20). A kettő között lényegében és általában az a különbség, hogy a híg mérték a kisebb, a száraz mérték a nagyobb űrtartalmú. Kezdjük az ismerkedést (többnyire az előbb hivatkozott fejezetrészekben tárgyaltak alapján) az iccével, de a helyi nagyság-eltéréseket most nem kell figyelembe vennünk. Van tehát híg icce és van száraz icce. A híg icce általában boricce, de van ritkábban pálinka icce is — a kettő az kettő —, a száraz icce pedig csak elvileg a gabonáé, a gyakorlatban inkább a hüvelyeseké, s tegyük hozzá, hogy az előbbit általában ritkábban használják. Általában a híg icce a kisebb, a száraz a nagyobb, de lehet a kettő azonos nagyságú, vagyis egy iccével mérik a hígat és a szárazat (pl. Erdélyben). Azt is figyelembe kell vennünk, hogy a nagyobb űrmérték (mint például vett köböl) nagyságmeghatározásánál többnyire a híg iccét használták, a szárazat ritkábban. Ez a tény (a vonatkozó jelző gyakori hiánya miatt) a konkrét esetekben könnyen félreértésre adhat alkalmat. Próbáljuk meghatározni a kétféle icce viszonyát. Csak az országos mértékre, s a 18. sz. második feléből vannak adataink, de nyilvánvaló, hogy sok évszázados
