Bogdán István: Magyarországi űr-, térfogat-, súly- és darabmértékek 1874-ig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 7. Budapest, 1991)

MÉRTÉK, MÉRÉS, MÉRÉSÜGY

És természetesen: mindenütt kellett helyi akolónak lenni, ahol az akó nagysága eltért akár a törvény szabta budai, illetve pozsonyi, de akár csak a szomszédban dívó akótól (ld. 3.2.2.3/131). 2.33.12 A súlymérték olyan sajátos mérés, amelyiknél kettéválik az eszköz és a mérték úgy, hogy az egyik a másikat nem nélkülözheti, s amelyiknek az eszköze egyúttal a mérés szimbóluma is lett. A mérleg ugyanis egyrészt igaz mérték, másrészt az igaz mérésnek, mert az egyensúlyi helyzet teremtésének az eszköze — lehet, ha vissza nem élünk vele, gondoljunk a bevezetó'ben említett brassói idézetre (ld. 2.31). Mérleg és súly — ó'si eszköz és mérték. Nagyon valószínű, hogy már az óhazában megismerkedtünk vele. Magyar neve nem segít az eredethez, nyelvújítás kori (1823). Első okleveles előfordulása sem, bár 1234-ben már régen használt eszközre utalnak, egyúttal megadják a mérleg egyik latin nevét: statera.

59 Nagyobb mérleget jelent, magyar megfelelője a ma is ilyen értelemben használt mázsa.

60 A másik latin név a bilanx,

61 kisebb mérleget jelent. Comenius 1675-ben a bilanxot serpenyős font, a staterax serpenyőtlen font terminológiával fordította.

62 A harmadik latin név már ritkább: compona,

63 szintén nagyobb mérleg értelemben használt szó. A német Wag, Waag, Woog, Wage általában szintén nagyobb mérleget jelent,

64 de a kisebbre is csak ez a szava van. A súly szavunk sem segít az eredet kérdésében, történeti-etimológiai szótárunk szerint ismeretlen eredetű, 1372-ben tűnik fel. Latinul pondus, elsőnek szintén 1234-ből ismerem.

65 A német Gewicht szintén a mérleghez kapcsolódva jelenik meg.

66 A letelepülés után aztán a városok kialakulásával fokozatosan növekedett mindkettő jelentősége. A mérlegelési jog fontos kiváltságot jelentett. A városi mérleg kötelező használata nemcsak a mérés igazságát biztosította, hanem bevételt is jelentett a mérési díj szedéséből. A 13. sz. legelejétől kezdve városaink e jog megszerzésére törekedve éltek is a lehetőséggel.

67 S bizony olykor még perlekedtek a mérés jogán, mint pl. Buda és a nyúlszigeti apácák 1394-ben.

68 A mérés zavartalanságának biztosítása érdekében aztán egyes városok mérővagy mérlegházat is építettek. Mikor, hol létesült az első, nem tudjuk. írott emlékeink későbben vallanak róla. 1418-ban a bártfai mérőház már működik.

69 Tudjuk azt is, hogy Lőcsén 1516-ban építették meg.

70 A brassói 1520-ban már régen működött.

71 A rozsnyóit 1603-ban újra megépítették.

72 S érdemes megemlíteni a debreceninek a nevét, ha csak 1798-ból is ismerjük: „mázsáló bolt".

73 Másutt viszont a városházán volt a mérleg helye, mint pl. Pozsonyban 1492-ben,

74 vagy Sopronban 1532-ben,

75 1748-ban viszont már javítják itt a mérlegházat.

76 Mielőtt a forrásokat faggatnánk a mérlegről és a súlyról, elvileg ismerkedjünk meg velük. — A mérleg az emelő elvén alapul, a lényege tehát egy felfüggesztési vagy alátámasztási pont körül mozgó rúd. Ez a mérlegkar a tengelyen. A kar egyik végére kerül a teher, a másikra a súly. A mérleg szerkezeti megoldása többféle lehet. A 18. sz. végéig két típusa volt: az egyenlőkarú és az egyenlőtlen-karú mérleg. Az előbbinél a szilárd mérlegkar a középen lévő tengelyen vagy éken mozog,