Bogdán István: Magyarországi űr-, térfogat-, súly- és darabmértékek 1874-ig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 7. Budapest, 1991)

MÉRTÉKNEVEK SZÓTÁRA

9.1 BEVEZETŐ A szótár a korszak forrásait követve magyar—latin—német nyelvű. Az egyéb {horvát, román, szlovák, török) szó kevés, ezért ezeket besoroltam a magyar részben, ha volt magyar megfelelője, akkor csak utalóként. A csak magyarul dívó mértéknevek természetesen hiányzanak. A szerkezet nyelvek szerint tagol, de kétféleképpen. A magyar résznél a mai ortográfiával írott mértéknevek betűrendjében valamennyi adatot közlöm. Mégpedig, először közlöm a hivatkozott szótárak latin, német megfelelőit, amennyiben azok a szó mértékjelentését is adták. Utána sorolnak az iratanyag adatai: az első előfordulás dátuma, ezután a rendszón kívüli esetleges egyéb magyar név, aztán a latin, majd a német, végül az esetleges egyéb nyelv megfelelője. A latin, illetve a német részben már csak a névanyag sorol (az utóbbinál névelő nélkül) betűrendben, a vonatkozó magyar—német, illetve magyar—latin megfelelővel, jelezve, hogy szótár vagy iratanyag a forrás. Alkalmazott rövidítéseim: d. = darabmérték, h. = horvát, hű. = híg űrmérték, i.=iratanyag k. = körül, kiv. = kivételesen, 1. = latin, m.=magyar, n. = = német, r. = ritkán, ro. = román, ru. = rutén, s. = súlymérték, sz. = szótár, sze. = század eleje, szk. = század közepe, szlo. = szlovák, szv. = század vége, szű.= száraz űrmérték, t. = török, tf. = térfogatmérték.