Bogdán István: Magyarországi űr-, térfogat-, súly- és darabmértékek 1874-ig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 7. Budapest, 1991)

SÚLYMÉRTÉKEK

5.6 HAJÓTEHER A hajóteher a hajó áruszállításra használható terének a nagysága, mérve az ott elhelyezhető rakomány összsúlyával, amelyet a hajó a szabályszerű vízvonal (merülése) mellett felvehet. Mivel a rakományt hajdan — érthetően — hordókban tárolva szállították, e tér nagyságát, vagyis a hajóterhet az ott elhelyezhető hordók számával határozták meg, s német nyelvterületen a hordó egyik nevéről tonnának nevezték, ez az adat a tonnatartalom. Később elméletet dolgoztak ki, amellyel a hajó ezen űrtartalmát pontosan meghatározhatták, ezt nevezték regiszter tonnának. A metrikus rendszer alkalmazásával aztán a hajó rakományterhét a hajó által kiszorított víz mennyiségével állapították meg, s mivel 1 m

3 víz az 1000 kg, illetve 1 tonna, ez adta a hajó tonnatartalmát — ez a régi értékből is kiszámítható —, amelyet a hajó mértéklevelébe hivatalosan bejegyeztek. E súly, a hajóteher más volt a tengeri és más a folyamhajózásban.

86 Az 19. sz.-i osztrák gyakorlatban az utóbbi alapegysége a hajófont volt, amelyik 3 bécsi mázsa, illetve 300 bécsi font, a hajóteher pedig a rizs, vas, réz, ólom esetében 40, a mandulánál 30, a fűszer, gyapjú és toll esetében Gaal szerint 1839-ben,

87 Fényes szerint 1842-ben, s az 1843. évi Vademécum szerint,

88 és Ereky szerint 1881-ben

89 egyaránt 20 bécsi mázsa volt, vagyis annak értékével: 0,56 kg (ld. 5.15.4), 11,20 q. A tengeri hajózásban 1871-ig a tonna (tunella) 2000 régi párizsi fontnak megfelelő 1748,2 bécsi font, illetve 979,00 kg volt.

90 így a tétel: 1 hajóteher=a folyamhajózásban 20 bécsi mázsa = 11,20 q, a tengeri hajózásban 1748,2 bécsi font = 9,79q. 5.7 KANTÁR A történeti-etimológiai szótár a szónak csak lószerszám, szíj jelentését ismeri. Beke szerint a középlatin centenarius görög közvetítéssel átment az oszmántörökbe kantar alakban, mázsa jelentéssel, innen került a szláv nyelvekbe, s mivel Erdélyben dívott, a magyar szó valószínűleg oszmán-török átvétel.

91 Hinz — qintár alakban — iszlám területeken dívó sokféle nagyságát (45—228 kg) ismerteti.

92 A hódoltsági horvát területekre Vlajinac ad adatokat 38—72 kg nagysággal.

93 Du Cange cantarius alakban mérték jelentéssel ismeri, Bartal pedig, cantaro alakban, mázsa jelentéssel. Fekete és Káldy-Nagy szintén a mázsa megfelelőjének írja, az előbbi 44 oka nagyságúnak.

94 Pach szintén 44 oka nagyságot ad, a brassói 1503. évi adatokat ismertetve.

95 Hó vári viszont, 1506—17. évkörben a brassói, szebeni, kantárt balkáni kantárnak és 36 oka, illetve 45,36 kg nagyságúnak veszi.

96 Első előfordulását I. Mátyásnak az erdélyi szászok dolgaira vonatkozó 1489. évi okleveléből ismerem,

97 aztán Nagyszeben 1494—95. évi számadásaiból, mint a rizs, fűszer mértékét.

98 Nagyon gyakori Brassó 1550—51. évi számadásaiban, mint a rizs, mazsola, fűszer, gyapot, timsó mértéke.

99 Az 1687. évi erdélyi vectigál „masa vagy kantar" megjelöléssel él, az 1688. évi vectigál viszont megkülönbözteti a kettőt, s a kantár nagysága 48 oka vagy 120 font, a mázsa pedig 52 oka vagy 29 Bogdán 449