Bogdán István: Magyarországi űr-, térfogat-, súly- és darabmértékek 1874-ig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 7. Budapest, 1991)
TÉRFOGATMÉRTÉKEK
4.33.1 Általában. Hosszmértékként már tárgyaltam, terminológiáját is, 262 nem ismétlem, csupán summázok. Görög-római—európai előzményű, de párhuzamosan hazai alakulású, az emberi testből származó, általánosan dívó mérték, sok latin neve közöl az orgia az általános, németben a Klafter. Ezt kiegészítem most azzal, hogy tér fogatmérték vonatkozásban a latin szövegben orgia, a németben Klafter, és hosszmértékként lett térfogatmérték, de nem nevezhető köbmértéknek, mert nem a kocka térfogatát adja, meglátjuk. A méréstárgy szerint két fajtája dívott: a fa és a széna öl. Úgy vélem, mindkettő hazai eredetű. Vegyük sorra. 4.33.2 Fa. Általában ölfának nevezték ezt a tűzifa rakást. 263 Részint jobbágyszolgáltatás volt a vágása, behordása, meghatározott mennyiségben, 264 részint foglalkozás lett a favágás a városi polgárok ellátására. S hogy egyesek túlságosan is érthették a mesterséget, azt bizonyítja Modor (Pozsony) 1640. évi statútuma, amelyik úgy rendelkezett, hogy ha a favágó az ölet kicsire csinálja, vagy csalárdul rakja, elveszíti azt. 265 A nagyságára felvilágosítást kapunk a vajdahunyadi (Hunyad) provizornak adott 1710. évi utasításból, amikor így rendelkeznek: „egy héten öt-öt öl fát vágasson, melynek szélessége és magassága is egy-egy öl legyen. 266 A harmadik kiterjedést is megismerjük rövidesen. És az csak természetes, hogy az árszabályzatokban ez az öl a tűzifa mértékegysége volt, mint pl. Bereg megye 1761. évi limitációjában. 267 A Váradon (Bihar) 1798-ban végzett próbavágásból pedig megtudjuk, hogy egy ilyen ölhöz hány darab fa volt szükséges az erdőből: nagyobb, közepes, kisebb fákat kivágva feldaraboltak, azokat összerakták és megállapították, hogy átlagosan 19 db fából lett 3 7 / 8 öl, 268 vagyis 1 ölhöz 4,9 db erdei fa volt szükséges. Egy 1815. évi levél pedig felvilágosítással szolgál a harmadik kiterjedésre, így az öl nagyságára, egyúttal a jelzőjére, és az említett csalárd rakás mibenlétére is. Végh János írja Csáky Sándornak 1815-ben: „Erdei ölön csak azt értem, hogy annak magassága és hossza egy öl legyen, de semmi kereszt rakás benne ne legyen, és három sukkos hosszú hasábokból álljon." 269 3 láb hosszú tehát a fahasáb — bécsi mértékről van szó —, így 1 / 2 öl, ez a rakás szélessége, a hossza és a magassága l-l öl — innen kapta a nevét —, így 1 / 2 bécsi köb-öl. A bécsi öl értékével: 1,896 m 270 tehát 0,95X 1,896x 1,896 m =3,41 m 3 ez a farakás, amelyet tehát erdei ölnek neveztek. De ebben a rakásban a hasáboknak párhuzamosan kellett feküdniük, mert így tömörültek, a keresztbe tett hasáb a csalárdság. A Kruplaniczék esztergomi erdőmesterének adott 1839. évi utasításból más öleket ismerünk meg. A hasáb hossza ezeknél is 3 láb, de az egész erdei öl 7 láb hosszú és 7 láb magas, így 147 köbláb, az egész fatelepi öl pedig 6 láb hosszú 67 2 láb magas, így 117 köbláb, 271 vagyis a bécsi láb értékével: 0,316 m 272 az egész erdei öl itt 0,95x2,21x2,21 m = 5,63 m 3 , az egész fatelepi öl pedig 0,95x1,896x2,05 m = =3,69 m 3 . Az utóbbi is nagyobb tehát, mint az általános hazai gyakorlaté. Ugyancsak kétféle öl használatáról értesülünk Nyírbakta (Szabolcs) kataszteri felméréséből, azt írják, hogy egy 36 hüvelykes öl fa az l 1 / 5 öl fa. 273 Vagyis 3 láb a
