Bogdán István: Magyarországi űr-, térfogat-, súly- és darabmértékek 1874-ig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 7. Budapest, 1991)

TÉRFOGATMÉRTÉKEK

4.4 ÁZAT A kenderkórót, hogy a szár külső részén lévő rostanyag a belső fás résztől ellazuljon, 1—2 hétig vízben áztatták, mégpedig vagy a nyűvés idején a marokból (ld. 4.28) alakított köteget, kévét (ld. 4.20) egyenként, vagy ezekből többet összekötözve tettek egyszerre a vízbe.

13 Ezt az egységet nevezték ázatnak. Érthető, hogy a helyben szokott egységnyi nagyság mértékké alakulhatott. E magyar mértéknév azonban bizonytalan, németből ismerem csupán (ld. később), s a szótár szavát kényszerültem használni. így mértékként való alkalmazására a népi gyakorlatból nincs adatom, csupán az irodalomból a 19. sz. elejei Erdélyből. Benigni írja 1837ben, hogy 1 ázat (Beitzen) az 10 marok (Büschel) (ld. 4.28), mint a nyűvött kender mértéke,

14 s ez nyilvánvalóan általános adat. így írom tehát: 1 ázat = 10 marok nyűvött kender. 4.5 BOGLYA A történeti-etimológiai szótár szerint ősi szavunk, de vitatott eredetű, vagy a bog=csomó jelentésű szóból, vagy az ótörök bog = köt igéből származik, elsőnek 1561-ből ismeri, egy 1291. évi bizonytalan adattól eltekintve. Ez a Bogla ortográfiával írott személynévi előfordulás

15 valóban kétséges a közkeletű boglya jelentésre. A latin szótárakban acervus, a németben Schober, a latin iratokban cumulus — első bizonyos említése 1478-ból

16 — cumulus foeni, a németben szintén Schober. Magyarul én is 1561-bó'l ismerem elsőnek.

17 Boglyát azonban kétféle termésből raktak. Szénából, ez az általános, és a kaszált, tehát nem kévézett, kötetlen gabonából.

18 Ez utóbbinak mértékké alakulása azonban erősen kérdőjelezhető, a gabonatermesztés természetéből következőleg. Mérték csak a szénaboglya lett. Ez a kör alapú rakás — szemben a kazal téglalap alakulásával (ld. 4.17) — azonban ismét többféle volt. A kicsi, az ún. rudasboglya, gyakoribb nevén a petrence (ld. 4.35), amelyiket a kúp alakú szénarakás alá tolt két rúdon két ember elszállíthatott. Ennél jóval nagyobb a mezei boglya, amelyet szekéren (ld. 4.40) vagy vontatón (ld. 4.47) szállítottak haza. Végül a házi rakodón hosszabb ideig tárolt ún. téli boglya. Ezt több szekér (vontató) szénájából rakták össze, szintén kör alapon, 8—10 m magasra is, alsó harmadában kissé kiszélesedően, felül csúcsosan tetőzve, s az egész rakást szénakötelekkel vagy póznákkal leszorították.

19 A mezei boglya nagyságát elsősorban az elszállíthatóság körülményei, így a helyi gyakorlat alakította, s éppen ezáltal állandósult a mennyisége, s a boglya mértékké vált. így adták meg a széna mennyiségét pl. Békésben 1562—63-ban,

20 Bajomban (Bihar) 1594-ben,

21 Nagyidán (Abaúj) 1671-ben,

22 Szabolcsban 1716ban.

23 Nagysága általában 10 petrence (ld. 4.35) volt,

24 de a széna minőségétől függően több is, kevesebb is lehetett. A kamarai gyakorlat a 19. sz. elején pontos nagyságot is kialakított, ez lett az ún. császári boglya, amelyik 1843-ban 44 bécsi mázsa volt,

25 vagyis annak értékével: 56,00 kg (ld. 5.15.4), 24,64 q, illetve a tér-