Bogdán István: Magyarországi űr-, térfogat-, súly- és darabmértékek 1874-ig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 7. Budapest, 1991)

ŰRMÉRTÉKEK

mérő=31,041, illetve 23,28 kg búza. Területi mérték, a vonatkozó űrmértékrendszer tagja (ld. 2.26.2). 3.3.26.43 Oszlányi (Bars). Éltek vele 1676-ban.

948 3.3.26.44 Pesti. Lederer a később tárgyalandó Jacker—Rumler, tehát 19. sz. eleji adatok alapján számolva, a 17. sz. végétől kezdődő érvénnyel 80,011 nagyságot állapított meg.

949 Tévesen, a szemle bizonyítja. Pásztor 1690—1720 évkörre 93,81 nagyságot ad, de forrás, indoklás nélkül.

950 Adataiból megállapítható, hogy 1,5 pozsonyi mérő nagysággal számolt, s közelítette is a helyes értéket. — Lássuk a szemlét. Az első adatom Buda 1696. évi mértékfelügyelői utasításából vehetnem, ha bizonyosan meg lehetne állapítani azt, hogy az ott említett pesti „maass" ténylegesen mérő, nem pedig valami más mérték, pl. véka, ugyanis a budaival azonosítja,

951 a mérőnél ez jóval később következett be, a vékánál pedig ez lehetséges. Bár létezését elsőnek csak 1697-ből bizonyíthatjuk, amikor a tanács hiteles „stattmezen"-t kölcsönzött,

952 nyilvánvaló jóval korábbi létezése. Nagyságára az első utalást 1699-ből kapjuk: a budai kamarai adminisztráció számadása szerint l

1

/*— 1V

2 pozsonyi mérő lenne,

953 vagyis annak értékével: 62,08 1 (ld. 3.3.26.45), 82,75— 93,121. 1712-ben dívott Pest környékén és nagy mérőnek nevezték.

954 Pest megye 1758. évi jelentéséből viszont megtudjuk egyrészt azt, hogy a megyében 1727 óta használják, másrészt azt, hogy 1V

2 pozsonyi mérő a nagysága,

955 vagyis az említett értékkel 93,121. Pest város 1770. évi jelentéséből pedig arról értesülünk, hogy tulajdonképpen azonos a pozsonyi mértékkel, ugyanis a pozsonyi félmérő régen dívik nálunk mint pesti véka, így csak névben a különbség, s ha valaki vékaszámra vásárol gabonát, akkor pestinek nevezik, s úgy számolják, hogy 3 véka tesz 1 pesti mérőt.

956 Ebből világosan következik, hogy 1 pesti mérő^P/a pozsonyi mérő, vagyis az előbbi nagyság. Ugyancsak 3 vékás ez a mérő Kunszentmárton 1788. évi földkönyvében is.

957 1792—1804 között dívott Szenttamáson (Pest).

958 Schwartner 1798-ban szintén 3 helyi véka, illetve 1V

2 pozsonyi mérő nagyságot ad.

959 Ugyanezt közli Luebeck 1812-ben.

960 Jáckel viszont 1828-ban 96 pozsonyi icce, illetve 1,301 097 bécsi mérő nagyságot közöl,

961 ami az első értékével: 0,83931 (ld. 3.2.11.117), 80,571, a másodikkal: 61,486 1 (ld. 3.3.26.8), 89,991 lenne. Jáckel azonban, tévesen, a kis pozsonyi mérővel, vagyis 64 iccével számolt, így lett az a 196 icce, mint a l

1

/

2 pozsonyi mérő megfelelője, s ebből számította aztán a bécsi értéket. Csakhogy ekkor — később is — a nagy pozsonyi mérő volt érvényben, vagyis 74 icce, illetve 62,081 (ld. 3.3.26.45), következőleg a pesti mérő 111 icce lehetne, de nem számították iccével. Jáckel tévesen aztán tovább gyűrűzött az irodalomban, s ezt közölte 1830ban Pethe,

962 1834-ben Leuchs,

963 1839-ben Gaal,

964 1844-ben Littrow, ugyancsak 96 iccével számítva a bécsi értéket,

965 1849-ben Rumler szintén, ráadásul még 52,401 nagyságot is ad.

966 Az 1843. évi Vademécum már másként számolt, nála a pesti mérő az 3 véka