Bogdán István: Magyarországi űr-, térfogat-, súly- és darabmértékek 1874-ig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 7. Budapest, 1991)

ŰRMÉRTÉKEK

is nagy), illetve 3 1

/

2 új (vagy kis) pozsonyi mérő és 187,5 1 nagyságú,

228 a két első viszony az ismert értékekkel 186,24, illetve 188,02 l-t ad. A szemle eredményeként megállapíthatjuk, hogy háromféle kila dívott: a 224 pozsonyi iccés kis, a 252 pozsonyi iccés nagy és a 288 pozsonyi iccés legnagyobb diakóvári kila. Ennek megfelelő a tétel: 1 szlavóniai kis kila=224 pozsonyi icce = 188,001, illetve 141,00 kg, nagy kila = =252 pozsonyi icce — 211,501, illetve 158,63 kg, diakóvári ki!a=2SS pozsonyi icce — 241,721, illetve 181,25 kg búza. 3.3.18.15 Veszprémi. Palota 1570. évi urbáriumában említett mensura valószínűleg már kila,

229 az 1573. évi urbáriumban ugyanis már kila a gabonamérték.

230 1578-ban 1

/

2 vassas nagyságú volt,

231 de fordítva kell majd számolnunk (ld. 3.3.36). 1585—89-ben dívott Tihany környékén.

232 1786-ban Veszprémben 2 pozsonyi mérő nagy,

233 így az ismert értékekkel írom a tételt: 1 veszprémi kila = 2 pozsonyi mérő= 124,16 1, illetve 93,12 kg búza. 3.3.18.16 Összefoglaló. 14 alegysége van, ha az általánost is számítjuk, mutatja a használat területét: a hódoltság az. A 14 alegységnek 19 metrikus értékét ismerjük, de 2 alegységnél (13%) változott a nagyság 4 értékkel (21%,), 2 alegységnél pedig több nagyság is volt 5 értékkel (26%). Az általánostól eltekintve területi jellegű 1 alegység: a szlavóniai, 1 helyi, de környéken is dívó: a diakóvári, 12 alegység pedig megyei mérték volt, vagyis a többség (86%). A metrikus adatok értékelése előtt azonban gondolni kell a következőkre. — Az adatok többsége 18. sz.-i, illetve későbbi, kevesebbje a 17. sz. második feléből való, kettő csak annak elejéről, 16. sz.-i metrikus értékünk pedig egy sincs. A pozsonyi mérővel való egész számos egyezés logikusan feltételezi azt, hogy az eredeti értéket már elmosta a törvényes mérték hatása: a törvényhatóságok egyeztettek, s lett a kila 1, 2, 3 pozsonyi mérő. A honti és nógrádi 17. sz. elejei két alacsony érték pedig arra figyelmeztet, hogy a többi kila is lehetett kezdetben kisebb nagyságú, esetleg arányosan. Ha ugyanis a metrikus adatokat, illetve az egyszerűség kedvéért azok pozsonyi mérő értékeit térképre helyezzük, a következőket tapasztalhatjuk. A kila csak a hódoltsági területen dívott, de ott sem mindenütt, mintha három ágban haladt volna délről északra, s nem egyformán. A szlavón területen a legnagyobb az érték: 3—4 pozsonyi mérő, Bácsban 3 mérő, a Dunántúlon és a Duna—Tisza közén, Baranya, Somogy, Veszprém (keleti széle), illetve Pest megyékben 2 pozsonyi mérő, a Tiszaháton és a Felvidék közepén, Jász-Kunság, Bihar, Borsod, Gömör, Hont és Nógrád megyékben 1 pozsonyi mérő. Vagyis a kila nagysága északkelet felé haladva fokozatosan csökkent. Ennek megfelelően csökkenhetett a korábbi érték is, illetve amilyen kila honosodott. Ha figyelembe vesszük azt, amire Fekete figyelmeztet: a török gyakran csak a mérték nevét változtatta kilára, de a helyi mérték maradt,

234 s az a tény, hogy csak a hódoltsági területen éltek vele, továbbá, hogy az 1570-es években Veszprémben, Hevesben magyar gyakorlatban is használták, arra utal, hogy a töröktől honosodott, s nem a balkáni kereskedők hozták be, vagyis az ez oszmán kila, nem pedig