Bogdán István: Magyarországi űr-, térfogat-, súly- és darabmértékek 1874-ig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 7. Budapest, 1991)

ŰRMÉRTÉKEK

egységnél változott a nagyság 2 értékkel. Az űrtartalom nagysága a 20 metrikus értéknél — kerekítve — 10—441 között változott 14 nagyságban (70%), amikor 10 azonos és 10 esetben egyedi a nagyság (50—50%). A szélső érték felső nagyságai inkább kivételesek, így a középérték — kerekítve — 10—23 1. A gyakoriság egyrészt elenyésző, másrészt nem jellemző, mert inkább továbbélésről van szó, mint azonosságról. Megállapíthatjuk még azt is, mert a két mértéket azonosnak vélik, hogy a vödör a csöbörnél kisebb mérték volt, illetve a csöbör alsó értékállományához tartozik, azonkívül, hogy a vödör csak híg, míg a csöbör száraz mérték is volt (14.3.3.7). 3.2.32 ÖSSZEFOGLALÁS 3.2.32.1 Általában, mértékkészlet. Kötelességem figyelmeztetni: bizonyosan több mérték és sokkal több alegység alkotta eleink híg űrmértékeinek a készletét. Részint az írásbeliség adott körülményei mint adatrögzítés, részint a felkutathatóság ma adott lehetősége, sok adatot, vagyis híg űrmértéket elrejtett előlünk. De azt bizonyosnak tartom, hogy a feltárt adatok reprezentálják a tényleges mértékállományt. A megismert készlet: 30 mérték, ebből 17 mértéknél (57%) 812 alegység. Bőséges mennyiség, ha a mai szemmel nézzünk, a kor igénye szerint viszont éppen elegendő. A sokféleség jellemző, de ez nem hazai, hanem általános jelenség. A differenciáltság integrálódása lassú folyamat, de a 18. sz. során már észlelhető, kisebbedik mind a mértékkészlet, mind az alegység-állomány, mintegy 30%-a maradt erre az időre. A korszak vége felé jelentősen csökken az állomány, a 19. sz. elejére eltűnnek a helyi mérték, alegységek, a pozsonyiakban integrálódnak, s ezt az abszolutizmus idejére felváltja a bécsi (mindkettő a maga alegységeivel), a végső integrálódást azonban csak a méterrendszer oldja meg (ld. 2.45). 3.2.32.2 Az eredet kérdésénél hangsúlyozni kell: nem az edény, hanem annak mértékként való használatát kell figyelembe venni, hazai eredetű lehet bármelyik is, ha az edény nem is az. Az egyes mértékegységeknél láthattuk az eredet megállapításának a nehézségeit, problémáit. Nem ismétlem, csak summázom az eredményt. Figyelembe kell venni azt is, hogy e híg űrmértékeket nem lehet a rómaiakra visszavezetni, ott más a rendszer, egység, nagyság. Európa új népeinél ugyanis, az átvétel során, jelentősen módosultak, amire hozzánk kerültek, az esetleges római eredet már elmosódott. De az is kétségtelen, hogy a híg űrmérték frekventáltabb volt, mint a hossz- vagy a földmérték, minden nép alkotott magának igényének megfelelőt, s ha vándorolt, azt vitte magával. Az egyszerűség kedvéért, a külföldinek nevezett mértékeknél lényegében erről van szó: a népek behozták magukkal ősi mértékeiket, s azok itt honosodtak, illeszkedtek a hazaiakhoz. — De nézzük az adatokat. A 30 mértékegységből 3 eredete bizonytalan (10%), ezek: fertály, kvartále, oktály. 15 egységet (közülük kettőt kétségesen) véltem hazai eredetűnek (50%): átalag, butélia, csöbör, dézsa, hordó, icce, kanta, köböl kupa, latelum, légely,.