Bogdán István: Magyarországi űr-, térfogat-, súly- és darabmértékek 1874-ig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 7. Budapest, 1991)
ŰRMÉRTÉKEK
szerepel (Lagel, Lágel, Sawmlagel néven), és két esetben mérték. A bornál 10 légely az 5 lóteher, 1407 vagyis 1 légely=0,5 lóteher, ez azonban súlymérték (ld. 5.13), segítséget nem ad. A másik tételnél 1 légely ivóvíz az 16 pint, 1408 a budai pint'értékével: 1,6786 1 (ld. 3.2.24.15) ez 26,86 1. A vizes légelyt veszi át Kubinyi is, de azt 6,78521 nagyságúnak írja, 1409 vagyis a pint nála 0,42421 lenne, ami lehetetlen, a Lederer-féle említett helytelen értékkel számolva a messzellyel tévesztette össze. Kováts a 15. sz.-i pozsonyi harmincadnapló alapján szintén mértéknek találta, de az edény neveket összekeverte: a pancz (kicsi, nagy) kifejezést a légely (lagena) szóval azonosította, 1410 holott az a tauernich-tunella szóval azonos, 1411 vagyis hordó, így az egyik megállapítása téves. A másik helyes, mely szerint a tauernictunella malváziai bornál 12 légely, olajnál 6 légely, 1412 vagyis 1 légely az V 6 , illetve 1 / 13 hordó. Tehát kétségtelenül mérték, de közelebbi nagyságot nem lehet megállapítani. Bártfa (Sáros) 1432. évi számadásában egy légely bor vásárlása szerepelt, 1413 de mérték mivoltra nincs adat. Ugyanez a helyzet Ernust 1494. évi számadásánál is. 1414 Brassó város 16. sz.-i számadásaiban többször is előfordul, lagena, legel néven, de mérték mivoltára itt sincs következtetési alap. A bornál ugyanis többször megadják oktályban (ld. 3.2.23) a nagyságát, de ez mindig más, így 1 légely 1529ben 65, 1534-ben 42 és 48, 1545-ben 6 és 20 oktály. 1415 S a forráskiadvány szerkesztői megjegyezték, hogy az egyik légely: a lagena messoria vagyis Echen Legein az nagy, lapos fa flaska, amelyet a kaszások visznek magukkal a rétre, de mérték mivoltot nem említenek. 1416 Ezért kételkedem abban, mint említettem, hogy az erdélyi szászoknál alakult volna mértékké. Utoljára ismerhetjük meg magyar nevét, mert elsőnek 1594-ben találkozunk vele Somlyó (Kraszna) leltárban, „legeölli" ortográfiával, de nem mérték, csak edény a korsó és a bodon között. 1417 A fentiek alapján úgy vélem, hogy a légely — természetesen eltekintve tároló, szállító eszköz mivoltától — a 15. sz. végéig egyes német nyelvű városainkban is ritkán használt híg űrmérték volt, nagyságrendileg talán a borköblök közé sorolható. 3.2.20 MESSZELY 3.2.20.1 Általában. Ez a mérték is a felezőrendszer alkalmazásának köszönheti létét: a nagyobb egységet, az iccét (ld. 3.2.11) felezi, a kisebbet, a römpölyt (ld. 3.2.27) kétszerezi. A történeti-etimológiai szótár szerint hazai bajor-osztrák eredetű, az űrmérték jelentésű Messel átvétele. így igaz, mértékként került hozzánk osztrák területről, s úgy gondolom, a bécsi rendszernek (ld. 2.26.1) nagy szerepe volt átvételében és terjedésében. Latin szótárainkban cotyla, sextarius, ritkábban quartalia, a németben Seidel. Az iratokban cantarus, sextarius, ritkábban quartale, quartalia, a németben Seitel, Seidel. Magyarul először Kanizsa (Zala) 1510 körüli urbáriumban találkoztam vele. 1418 Nagysága, említettem, elvileg mindig fél icce, illetve két römpöly, a konkrét nagy-
