Bogdán István: Magyarországi űr-, térfogat-, súly- és darabmértékek 1874-ig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 7. Budapest, 1991)
MÉRTÉK, MÉRÉS, MÉRÉSÜGY
Közben a minisztérium az akadémia birtokában lévő platina méter és kilogramm etalonokat megszerezve, Kruspér István és Szily Kálmán által Párizsba küldte, ott az ősetalonokkal egyeztetve hitelesíttette, majd az Országos Levéltárban helyezte el. A korábbi törvényjavaslatot a minisztertanács 1873. évi határozatára újból megvizsgálták. Szily végezte ezt a munkát, jelentősen átdolgozta azt. Az új javaslat a törvényelőkészítő bizottságon át az országgyűlésen előkerült. 1874. január 26-án adták be a „métermérték behozataláról" szóló javaslatot. Március 5-én a képviselőház, 26-án a főrendiház elfogadta, április 17-én az uralkodó szentesítette, s április 20-án, illetve 27-én kihirdetve hatályos is lett az 1874:8. tc, 1876. január l-jén lépett érvénybe, a horvátoknál egy évvel később. A törvény kihirdetésével egy időben a minisztérium megkezdte a rendszer bevezetésének előkészítő munkáját. Végrehajtására póthitelt kér, létrehozta a központi mértékhitelesítő bizottságot, megszervezte, felszerelte a hitelesítő intézeteket, elrendelte a rendszer iskolai oktatását, átszámító táblázatokat, népszerű ismertetéseket készíttetett, ezeket a törvényhatóságoknak terjesztésre megküldte, ismertette a rendszert a sajtóban. Mindezt még 1874-ben. A következő évben folytatták a munkát. A minisztérium felszólította az ipari és gazdasági egyesületeket, az iparkamarákat, hassanak oda, hogy a szükséges új hiteles mértékeket minden kereskedő és iparos beszerezze, hogy a vonatkozó utasításokat elolvassa. A mértékhitelesítő bizottság pedig hitelesítő tanfolyamokat szervezett, és kidolgozta a még elmaradt mérőeszközök hitelesítésére vonatkozó utasításokat. Az év vége felé aztán a minisztérium körlevélben felszólította a törvényhatóságokat: mivel 1876. január l-jével „a közforgalomban kizárólag a méterrendszer szerinti mértékek lesznek használandóak", tegyenek meg mindent, hogy fennakadás ne legyen. S ezzel a mértékegységesítés fő munkája lényegében véget is ért, s vele olyan praktikus mértékrendszert kapott az ország, amelyik még magasabb szinten is egységesített: nemzetközi lett. S azt is mondhatjuk: idejében. A kialakuló polgári társadalom és a gyáripari termelés (mert a műszakon van a hangsúly, nem a tőkén) megkapta a maga mértékrendszerét. Megkapta, mert megkaphatta: minden alakító tényező együtt állt már. 2.46 Mértékellenőrzés. E témakörrel is foglalkoztam az előző kötetekben, 641 rövid összefoglaló szükséges csupán, s utalok a vonatkozó, már ismertetett rendelkezésekre (ld. 2.42). A mértékellenőrzés intézményes szükségszerűsége abból következik, hogy a vevő nem rendelkezik mértékkel, az eladó mértékében nem bízik, de azt önkényesen, illetve a napi forgalomban ő nem ellenőrizheti, az őt képviselő közösség feladata tehát vigyázni arra, hogy csak a törvényes és hiteles mértékkel mérjen minden eladó — és igazul mérjen. Az ellenőrzés tehát a törvényhatóságok, illetve megbízottjaiknak a feladata. A megyéknél az alispán, de inkább a szolgabírák végezték (falun gyakran a bírók is). A városoknál általában a vásárbíró vagy a piacfelügyelő munkája ez. Budán a 17. sz. végétől kezdve a rendészeti biztos végezte ezt. S ez a lényege e
