Bogdán István: Magyarországi űr-, térfogat-, súly- és darabmértékek 1874-ig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 7. Budapest, 1991)

BEVEZETÉS

1.4 KÖZLÉSMÓDSZER Az előző kötetekben alkalmazott feldolgozó, közlő módszeremet megfelelőnek tapasztalván, ugyanazt alkalmaztam e kötetnél is. Nem felesleges megismételni a vonatkozó tájékoztatást. Mint minden monográfiát, bevezető (ld. 1.) indítja, befejezés (Id. 7.) és apparátus (Id. 8.11) végzi. Az általános részhez tartozik még a fogalmak magyarázatát közlő, a téma egészére, a mérésre, a mértékre, a mérésügyre vonatkozó adatok ismertetése, illetve összefoglalása (ld. 2.). A korpusz, a sajátos rész a mértékfajták szerint tagol. Az űrmérték a híg (ld. 3.2) és a száraz (ld. 3.3) fajtája szerint oszlik, összefoglaló (ld. 3.4) zárja, következnek a térfogatmértékek (Id. 4.), majd a súlymértékek (ld. 5.), végül a darabmértékek (ld. 6.). Ezeken belül mechanikus a rend: a magyar mértéknevek betűrendjében sorolnak a mértékegységek, s ha vannak, alegységeik a jelzők betűrendjében, az egység után. Minden fejezetet a mértékfajtára vonatkozó összefoglaló zár le. Az egyes mértékegységeknél (szükség és adat szerint az alegységeknél is) a következő kérdéseket tárgyalom, természetesen az adat-lehetőség szerint: /. az eredet, 2. az első előfordulás kelte, körülménye, 3. a terminológia: szótáraké, iratoké, magyar, latin, német, esetleges egyéb nyelv, 4. a földrajzi, táji elterjedés, 5. az alkalmazási terület, a méréstárgy, 6. a mértéktípus, 7. az esetleges mértékrendszer vonatkozás, 8. a mérték nagyságára vonatkozó adatok, mindenkor törekedve a metrikus nagyság megállapítására, még akkor is, ha az csak tájékoztató jellegű. Természetesen nem említek meg minden mérték-előfordulást, tömege miatt ez fizikai képtelenség is lenne, csupán az érdemi információt közlő adatot, de törekedve az ismétlések kerülésére, a tömörségre. Esetenként azonban az előtanulmányok hiánya miatt részletesebb vizsgálatra is kényszerültem, hogy megállapításaimat indokoljam, hitelesítsem. Az adatszemlét az adottságok szerint idővagy tájrendben tartom, s ha szükséges, más szempontok szerint is csoportosítom. A tájrendnél azonban több szempontot kellett figyelembe venni és egyeztetni. A történeti Magyarország egész területére, az egész korszakra, valamennyi mértékre alkalmas legyen, a földrajzi, társadalmi, technikai létesítő és mértékalakító tényezők hatását, a szokásélet határait, a kapcsolatokat, az összefüggéseket, illetve az ellentéteket megállapíthatóvá tegye, az adat-alapközlés, a jelzetelés-technika, az ismétlés-kerülés követelményeinek is megfeleljen, és természetesen következetesen alkalmazható legyen. Ezek közül bármelyiket is választjuk rendező elvnek, a másiknak a kárára tesszük. Ezért viszonylag mechanikus rendszert alkal-