Bogdán István: Magyarországi űr-, térfogat-, súly- és darabmértékek 1874-ig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 7. Budapest, 1991)

MÉRTÉK, MÉRÉS, MÉRÉSÜGY

2.45.1 A budai mértékrendszer. Az 1405. évi törvény indítja útjára. Végrehajtására, elterjedésére azonban nincs közvetlen adatunk. Az a tény, hogy jó századon át nem ismétli meg, feltételeztetheti, hogy erre nem is volt szükség — elterjedt. De azt is feltételezhetjük, hogy a központi hatalom nem törődött vele. Az urakat közelebbről nem is érdekelte, hiszen a szolgáltatások, a dézsma, a hegyvám, az egyházi haszonvétel a törvény szerint „a maguk állapotában" maradtak, amellett nem is volt érdekük, hogy birtokaikon egy város — mégha Buda is az — mértékeit használtassák. A föld népe is ragaszkodott a saját, hagyomány őrizte mértékeihez. A városok önkormányzati joguk sérelmének tekinthették, egy rivális indokolatlan győzelmén kívül. De a törvény sem intézkedett a végrehajtás ellenőrzéséről, s olyan alkalom sem adódott, hogy ennek mivoltát az illetékesek legalább indirekt megismerhették volna. S elgondokodtató az, hogy amikor Mátyás 1489-ben Erdély számára a szász mértékek használatát elrendeli, az oklevél meg sem említi Zsigmond törvényét. S kérdezzük meg rögvest: Mátyás jogtudós környezetének miért nem jutott eszébe e törvénnyel, illetve végrehajtásával törődni? Sehol semmi nyoma, mintha nem is lenne. Csak jó emberöltő múlva elevenítik fel, de hivatkozás nélkül: az 1525:24. tc. a budai bor- és gabona mértékek országos használatáról rendelkezik. Nyilvánvalóan azért már szükség volt az egységesítő intézkedésre. S tegyük hozzá, mert ez is jellemző: ez évben az uralkodó egyik tisztségviselőjével elküldeti a budai etalonokat Pozsonyba, hogy azok szerint alakítsák a város mértékeit. Mindkét intézkedés arra utal, hogy a budai rendszer nem igen terjedt el. S ezt bizonyítja az 1588:16. tc. is, amikor megújítva az 1405. évi törvényt, a budai mértékek országos használatát rendeli, s kiterjeszti a hatályát a földesurakra és a falubírákra is. Mindez pedig az előbbi feltételezéseket valószínűsíti. Ellentmondásnak tűnhet az, hogy a törvényhozás a török kézen lévő város mértékeit akarja országosítani, amikor annak etalonjait Nagyszombatba menekítették, s amikor a szepesi kamara a tényekre figyelmeztetve, a budai mérő helyett a kassai köböl általánosítást javasolta.

627 Csak úgy érthetjük meg ezen intézkedést, ha egyrészt a jogfolytonosság kívánalmára, illetve a szokásjog öntörvényére, másrészt pedig arra gondolunk, hogy az intézkedők úgy vélték, ahogyan kívánták: Buda nem marad sokáig a török iga alatt. S hogy még ellentmondásosabb legyen a helyzet: a budai rendszer egyes mértékegységei mégis elterjedtek, hiszen tény, hogy a budai icce, részben a mérő (ld. 3.2.11.26, 3.3.26.12) a 16. sz. második felében és a 17. sz. elején — amikor Budán már meg is változott a régi, törvény szerinti rendszer — sokfelé dívott az országban, s ha esetleg nevében ki is halt, nagyságában élt tovább a helyi mértékekben, mint pl. éppen a pozsonyi iccében (ld. 3.2.11.117), s ezen keresztül több százados érvénnyel tényleg országos lett. 2.45.2 Az erdélyi mértékrendszer következik időben. Mátyás említett 1489. évi intézkedése a szász mértékek használatát rendeli Erdély számára. Az 1558. évi erdélyi országgyűlés viszont a kolozsvári súly, köböl, a következő évi végzés még a kolozsvári pint használatát kötelezi. S utal a jelentkező ellenállásra az, hogy az