Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)
4. FÖLD- ÉS TERÜLETMÉRTÉKEK, TERÜLETNAGYSÁG-JELÖLÉS
a magyarázathoz. E mértéknek viszont közismertnek kellett lennie, különböző századokban szerepel (az ismeretlent nem számítva) négy helységnél is. Igaz, hogy ezek vasiak, s közülük három Mura melletti, közel fekvő vend falu. Ikervár viszont jóval odább fekszik, a Rába mellett, s magyar falu. Itt ugyan csak a szőlőnél szerepel, viszont szerepelt Muraszombaton is a szőlőnél. A mondottakból következőleg e mérték szántónál való alkalmazásának névmagyarázatát, így eredetét nem adhatom. A szőlőnél már könnyebb a helyzet. Itt a köz — az előbb mondottak értelmében — a tőke sortávolságát jelentheti, így azonos az úttal (ld. 4.2.82.), s ennek alapján 1 köz=8,67 nöl=0,31 ár lehet a szőlőnél. 4.2.41. LÁB Hosszmérték (ld. 3.2.9.). Nagyságrendje miatt érthetően nemigen alkalmas földmértéknek, így egyetlen adatomat is értelmezni kell. Sáros város 1631. évi összeírásának megjegyzése szerint „egy láb vető kert tészen az Buday Magyar egy Iczét". 1728 Nyilvánvaló, hogy nem négyszöglábról (ld. 4.2.52.) van szó, hisz ez kb. 31X31 cm=0,10 m 2 terület, alig két ásónyom. Ebből következőleg a szélességnek kell lennie, s ez funkció szerint logikus, mert egy ásó szélessége (a kert ásós művelésű). Tehát szélességmérésről (ld. 2.3.4.2.3.) van szó, a kert hossza ugyanis ott köztudottan adott volt (ld. 4.2.34.), nekünk viszont találgatni kell. A budai icce Lederer szerint a 16—17. században 0,8484 1, a 18. században a magyar icce 0,8338 l, 1729 Kazimír szerint viszont a budai magyar icce 0,8338 l. 1730 A problémával most nem foglalkozom, az átlagot veszem: 0,841 (ld. 4.2.26.2.). Ez a mennyiség ennek a láb kertnek a vetőmagszükséglete. Területet mégsem becsülhetünk vele, mert a vetemény mivoltától, illetve a mag milyenségétől függ részint az iccébe férhető mag mennyisége, részint pedig a vetéssűrűség, s e kettőtől pedig a terület nagysága. És nem tudjuk kitalálni, milyen veteménnyel számolták akkor és ott az iccét. Tehát a sárosi 1 láb vetőkert nagyságát nem tudom megállapítani. 4.2.42. LÁNC, LÁNCALJA A mérőeszközből alakult hosszmérték (ld. 3.2.10.) a szélességmérésen (ld. 2.3.4.2.3.) keresztül lett a 18. század közepén 1731 földmérték több művelési ágnál, de tájilag sajátosan. Északról délre haladva: Szatmár, 1732 Szabolcs, 1733 Bihar, 1734 a Jászság, 1735 a Kunság, 1736 Hajdú, Pest, 1737 Békés, 1738 Csongrád, 1739 Bács 1740 megyék egyes településeinél dívott. A magyar terminológiában a láncon kívül gyakori a láncalja név. 1741 Az alja szó „valami alá tartozó terület" jelentéséről már többször volt szó (ld. 4.2.29., 4.2.32., 4.2.33.). Latin szövegben catena, a németben Ketté (ld. 3.2.10.1.). A nagyságra vonatkozó adatokat az előbbi tájrendben sorolom fel, lehetőleg
