Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)
3. HOSSZMÉRTÉKEK, TÁVOLSÁGJELÖLÉS
Terminológiai probléma nincs, és egyszerűsödik a névhasználat. Az előző korszakból 995 él tovább a latin petia és a német Stück, általános érvénnyel. A magyar vég mellett ritkábban használt a tűret, elsőnek Örményes (K. Szolnok) 1654. évi leltárában tűnik fel. 996 Etimológiai szótárunk szerint e szó az ótörök tűr ige összehajt jelentéséből alakult göngyöleg értelemmel, 1525-ből ismeri első említését; Szamotáék viszont már textíliával kapcsolatos adatokat idéznek, 997 de nem mondják meg azt, amit Czuczor—Fogarasi a türet jelentései között: „türetposztó = végposztó". 998 Említettem, a vég textilfajtánként változó hosszúságú, adataim azonban csak kétféle csoportosítást engednek meg: a vászonféleségek — értve alatta minden nem gyapjúszövetet — és a posztóféleségek — vagyis a gyapjúszövet — megkülönböztetését. A nagyságadatokat így ismertetem, utalva a textília mértékrendszernél közölt összesítőre (ld. 2.2.6.2.1.2.4.). Az ismétlések elkerülése érdekében pedig elöljáróban utalok a két vonatkozó mértékegységre: a bécsi rőf 77,75 cm (ld. 3.2.21.2.), a sing, vagyis a magyar rőf 62,2 cm (ld. 3.2.21.15.). 3.2.29.2. Vászonféleség. Az 1627. áprilisi erdélyi limitáció szerint 999 az ún. patyolat szélessége 11/4 sing, a vég 24—32 sing, vagyis a szélesség 77,75 cm, a vég 14,93—19,90 m; az aranyos patyolat végje 13, 14, 16 sing, vagyis 8,08, 8,70, 9,95 m; a keskeny patyolat végje 12 sing, így 7,46 m. Az 1627. októberi limitáció szerint 1000 a kamuka szélessége 1—1 1/8 sing, vagyis 62,2—69,9 cm (a vég hosszát nem adja meg); a gyolcs végje 70 sing, így 43,54 m. Sárospatak (Zemplén) 1629. évi leltárában 1001 többféle vászon szerepel, mindegyiknél 1 végre vonatkozik a megadott rőf mennyisége, () jelben a gyakoriság. Fehérített: 48 7a, 49 7 a , 50 (18), 51 (4), 52 (7), 53 (6,) 54 (3), 57 rőf, vagyis 37,78 és 44,32 m szélső határok között a többség (44%) 50 rőf, vagyis 38,88 m, ami átlagnak vehető; nyers: 43 3 / 4 , 47 % 49 (3), 50 (30), 51 (3), 52 (3), 54 rőf, vagyis 34,0 és 41,2 m között, az átlag ismét 38,88 m. Nyers len: 52 x / 4 , 87 3 / 4 , 98, 99 7 2 , 100, 101 3 / 4 (3), 105 7 2 rőf, így 40,62 és 82,02m között, átlag nincs; a vékony: 47, 48, 49, 49 7 2 , 50 (12), 52 (3), 54 rőf, így 36,54 és 41,9 m között, az átlag isméi 38,88 m. Makovica (Sáros) 1634. évi leltárában 1 vég vászon 47 és 50 sing között változott; 1002 vagyis 29,32 és 31,10 m szélső értéket ad. Örményes (K. Szolnok) 1654. évi leltárában 1 vég kendervászon 18 rőf, 1003 így 14,0 m. Balsova (Küküllő) 1654. évi urbáriuma szerint 50 rőf a vég, 1004 vagyis 38,87 m. Árva megye 1658. évi leltárában ismét többféle vászon szerepel, 1005 s mint az előbb, mindegyiknél 1 végre vonatkozik a sing. Len: 24 sing, így 14,93 m; kender: 25 és 31 sing, így 15,55 és 19,28 m; patyos: 23 sing, tehát 14,93 m; abrosz: 33 sing, vagyis 20,33 m; asztalkendő: 9 sing, így 5,60 m. Makovica (Sáros) 1671. évi leltárában 1006 4—5 „fertályos szélességű" — tehát 1—1 7 4 sing, vagyis 62,20—77,75 cm — vászonból 1 vég — () jelben a gyakoriság: 27 x / 2 ,29, 40,45 7 2 ,46, 38 7 2 ,49 (4), 50 (8), 51 (2) rőf, azaz 17,10 és 41,72 m között gyakoribb a 30, 48 és 31,1 m nagyság. Porumbac (Fogaras) 1674. évi leltárában 1 vég vászon a következő nagyságú:
