Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)
3. HOSSZMÉRTÉKEK, TÁVOLSÁGJELÖLÉS
Bélaváry Miklós 1660-ban Kassán kelt levelében említett „it való sing" 781 az a kassai rőf, s nagyon valószínű, hogy a Kassán előforduló jelző nélküli rőf helyi lesz: mint pl. egy kassai kereskedő 1687. évi leltárában említett; 782 még inkább a városi statútumokban szereplő rőf, pl. az 1703. évi, még inkább az 1724. évi, amelyik az idegeneknek, tehát nem polgárjogiaknak megtiltja, hogy kereskedjenek, mértékkel, „rőffel, de inkább singgel" éljenek. 783 Ez a „de inkább" utalhat a helyi mértékre, mert a kassai a kisebb rőfök közé tartozott, így singnek nevezhető (ld. 3.2.21.1.). Konkrét adat csak a 19. századból van, de már nagyságot, sőt metrikus értéket közöl. Niemann 1830-ban azt írja, hogy 1 kassai rőf=60,3 cm; 784 Littrownál 1844-ben 1 kassai rőf =1,908 bécsi láb, 785 ami annak metrikus értékével (ld. 3.2.9.2.) 60,311 cm; Finály 1853-ban két viszonyszámot is közöl: 1 kassai rőf=0,7144 bécsi rőf=0,969 sing, 786 ami az első alapján (ld. 3.2.21.2.) 55,54 cm, az utóbbi alapján (ld. 3.2.21.15.) 60,20 cm lenne. Az egyezés, főleg Littrow adata alapján a tétel: 1 kassai rőj'=60,31 cm, így 1,89 cm-rel kisebb a magyar rőfnél, a singnél, és 7,44 cm-rel kisebb a bécsi rőfnél. 3.2.21.10. A királyi rőf a királyi hosszmértékrendszer (ld. 2.2.6.1.1.1.) hatodik tagja, metrikus nagysága 62,52 cm; az előző korszakban is a földmérésnél, akkor is ritkán használt mérték, a kereskedelemben nem éltek vele. 787 E korszakban nem találtam rá adatot. Néha felbukkant ugyan királyi sing nevű mérték, szintén földmérésnél, mint pl. 1627-ben Háromszéken, 788 1681-ben Szamosújvárott (B. Szolnok), 789 1716-ban Nagykárolyban (Szatmár), 790 de ez a mérték nem a királyi rőf, hanem a királyi öl, bizonyítja nagyságadata, szövegkörnyezete. A terminológiai zavarért pedig Weres Balázs a hibás, aki a Hármaskönyv 1565. évi fordításában a Werbőczi-féle közismert „mensuram sive ulnam regálém" szöveget „Az kyraly syng awagy eöl" fordításban adta; ezt vette át Heltai is az 1571. évi kiadásban. 791 így került azután a köztudatba és a gyakorlatba a királyi sing elnevezés, amikor királyi ölről volt szó. Érthető is a hiánya, hogy a királyi rőf nemigen élte túl a középkort, hiszen nagyságában még akkor átváltott a magyar és az erdélyi rőfre, a tényleges singre (ld. 3.2.21.7., 3.2.21.15.). • . . 3.2.21.11. A kolozsvári rőf az előző korszakból továbbélő mérték, már akkor általánosítani akarták Erdélyben, 792 s mint az erdélyi rőfnél tárgyaltam (ld. 3.2.21.7.), nagy a valószínűsége annak, hogy a kolozsvári rőf a királyi rőf átvételével alakult a középkor folyamán, ez adhatott rangot neki a többi felett. A 17. században is a kolozsvári mértékeket, így a rőföt, igyekszik általánosítani a törvényhozás, így rendelkeztek 1643-ban; 793 így határozott az országgyűlés 1682-ben is: a mértékek, így a singek a „kolozsvári igaz mértékekhez conformáltassanak"; 794 de aztán, amikor a fejedelemség megszűntével a bécsi udvar kezébe került Erdély irányítása, a magyar kolozsvári rőf szerepét átveszi a szász szebeni rőf, attól neveztetik majd az erdélyi rőf (ld. 3.2.21.7.). Nagyságára a 19. századból van adat, az egyiket Niemann közli 1830-ban, méghozzá metrikus értékkel: 1 kolozsvári rőf =62,2cm; 795 a másik adat Littrowé: 1 kolozsvári rőf =1,968 bécsi láb, 796 ami annak metrikus értékével (ld. 3.2.9.4.)
