Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)

7. MÉRTÉKNEVEK SZÓTÁRA

7.1. BEVEZETŐ A korszak forrásainak megfelelően a szótár magyar—latin—német nyelvű. A tárgyalt hossz- és földmértékek előfordulásuknak megfelelően szerepelnek, a csak magyarul szereplők tehát hiányzanak. Az egyéb (horvát, román, szlovák) szó alignyi, ezért ezeket besoroltam a magyar részbe; ha volt magyar megfelelője, akkor csak utalóként. A szerkezet nyelvek szerint tagol, de azokon belül nem egyformán. A magyar résznél a mai ortográfiával írott mértéknevek betűrendjében valamennyi adatot közlöm. Először a hivatkozott szótárak latin és német megfelelőit, amennyiben azok a szó hossz- vagy földmérték jelentését adták. Ezt követik az iratanyagban szereplő adatok. Az első előfordulás dátuma indít, ha az előző korszakból él tovább, akkor helyette az Ek. rövidítés szerepel. Következik a rendszón kívüli esetleges egyéb magyar név, utána a latin, majd a német, végül az esetleges egyéb nyelvű nevek. Az alegységek az egységek nevénél sorolnak jelzős megkülönböztetéssel. A latin, illetve a német részben már csak a névanyag sorol (az utóbbinál névelő nélkül) betűrendben, a vonatkozó magyar-német, illetve magyar-latin megfelelővel, jelezve, hogy szótárból vagy iratból való. Az alegységek az előbbiek szerint sorolnak, kivéve a német egybeírott neveket. Alkalmazott rövidítéseim: Ek=előző korszakból él tovább, fm=földmérték, h=horvát, hm=hosszmérték, i=irat, k=körül, kiv=kivételes, 1=latin, m=magyar, n=német, r=ritkán, ro=román, sz=szótár, sze=század eleje, szk=század közepe, szlo=szlovák, szv=század vége, t=török. •.