Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)
2. MÉRTÉK, MÉRÉS, MÉRÉSÜGY
olmützi képzése indította el a 17. század második felében. 13 E katonák földmérői, főleg kartográfiai tevékenysége terjesztette tovább az ismeretet a munkájában segítőknél, esetleg éppen az említett önképzett földmérők valamelyikénél, növelte annak tudását. Polgári vonalon a 18. század első harmadában a külföldi egyetemeken — mint pl. Mikoviny Sámuel is —, a század közepétől a nagyszombati egyetemen is tanulhattak természettudományt, közelebbről matematikát, geometriát, trigonometriát, mechanikát azok, akik a földmérő — geometra, geodéta — foglalkozást kialakították, 14 s akik aztán földmérői, kartográfiai munkájuk során részint magukat képezték tovább, részint terjesztették az ismeretet a segítőknél. 16 Ez a képzés azonban, úgy mondhatjuk, indirekt volt: tudományos alapot adott csupán; mégis a 18. század derekán — meglátjuk (2.3.2.2.2.) — sok földmérő működött már. A direkt oktatás 1763-ban, a szenei Collegium Oeconomicum alapításával indult meg, s ennek leégése után folytatódott a tatai kollégiumban: itt már tanították is a földmérés tudományát. 16 A II. József rendeletére 1782-ben létesített Institutum Geometrarum 17 már többet adott, ez már mérnöki képzést jelentett. Az egyetemi 3 éves képzés tantárgyai ugyanis a következők voltak: gyakorlati geometria, vagyis távolságmérés, magasságmérés, szintézis, geodézia, térképezés, polgári építészet, felső matézis, mechanika, mezőgazdaságtan. A szigorlat után a hallgatóknak két évig gyakorolniuk kellett egy megyei vagy kamarai mérnök mellett, s csak ennek bizonyítványára adták ki nekik a mérnöki oklevelet. 18 A szakismeret azonban nem volt elegendő, a 18. század derekától — mint az ügyvédeknek is — valamelyik hiteleshely előtt „hitet" kellett tenniük, vagyis földmérő esküt; 19 így lett „hites földmérő" pl. a végbesztercei uradalmat 1757-ben felmérő és térképező Ruttkay Mihály. 20 Az Institutum Geometrarum 1850-ig képezte a mérnököket, így a földmérőket is. Ekkor egyesítették a pesti József Ipartanodával, s ekkortól a mérnökképzés szünetelt addig, amíg az Ipartanodát műegyetemmé nem szervezték át, vagyis 1872-ig, 21 tehát korszakunk végéig. 2.3.2.2.2. Alkalmazásukra — a hadmérnöki működéstől természetesen eltekintve — csak a 17. század legvégétől kezdve van adatom. A 17. század elején valószínűleg nem került sor mérő emberek rendszeres foglalkoztatására. A század második felében azonban egyes nagyobb városokban már létesíthettek olyan munkakört, amilyent Budán szerveztek a felszabadulás után. A telekhivatal alkalmazottja : föld-, szőlő-, szántó-, mező-, házhelyfelmérő és -becslő, akinek esküjét ismerjük 1706-ból. Engedelmességet fogad a tanácsnak, a telekhivatalnak, ígéri, tudtuk nélkül senkinek sem mér, csak a szabott díjat fogadja el, mindenkor mindenkinek igazságosan mér. 22 Nagyon valószínű, hogy a későbbiekben az egyes városoknál létező telekhivatalok szervezetében is működött ilyen magaképzett földmérő. A szakképzett földmérő alkalmazására csak a 18. század elejétől kezdve van adatom. Az első Mikoviny Sámuel személyéhez kapcsolódik. Űgy tűnik, az ilyen földmérők mind esetenkénti, mind rendszeres foglalkoztatásának sorát ő nyitja
