Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)

5. BEFEJEZÉS

már igen erős volt, s a parancsszó tulajdonképpen csak a szükséges lökést adta meg az egységesítéshez: a bécsi mértékrendszer országos alkalmazásához. Csakhogy ez a rendszer ez időre már elavult, sokkal korszerűbb hódított már meg sok országot: a méterrendszer, amely a lényeget tekintve egy mértékkel méri meg a világot. E rendszer elfogadása az 1860-as években, a német szövetség révén, Ausztriának is érdeke lett. Nem a kényszerhelyzet, hanem saját belátásunk és akaratunk eredménye, hogy az 1874:18. tc. útjára indítja a méterrendszert, a mértékegységesítés véglegesen megvalósult. Ezzel én is befejeztem a témát. Hossz- és földmértékeink történetét, megállapított metrikus adataikkal átadom az olvasónak gyakorlati használatra: a történeti mértékekkel megadott adatokat ennek segítségével értékelje. A múlt e területen már megmérhető, s ez volt az én célom. Ugyanakkor, úgy gondolom, e munkával Szily Kálmánnak a bevezetőben idézett (ld. 1.1.) kívánságát is teljesítettem: a régi mértékek definícióját és értékét a história számára megörökítettem. Búcsúzom az ő szavaival: „Ezzel minden nemzet tartozik önmagának. Mértékeinket, melyekkel századokon át éltünk, annyi tiszteletbe még akkor is kell részesítenünk, mikor tőlük végkép megválunk, hogy emléküket legalább megőrizzük az utókor számára."