Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)

4. FÖLD- ÉS TERÜLETMÉRTÉKEK, TERÜLETNAGYSÁG-JELÖLÉS

alegység arányát. Felvidék 34 (31%), Dunántúl 19 (17%), Duna—Tisza vidék 4 (4%), Erdély-Partium 8 (8%), Dél-Magyarországon és a horvát-szlavón területen nincs. A nagyságrend pedig ez: Duna—Tisza vidék, Erdély-Partium, Dunántúl, Felvidék, vagyis itt a legtöbb. Végül összesítsük a sajátos egységeket és alegységeket, s nézzük az egész készlet — 196 — százalékát. Felvidék 54 (27%), Dunántúl 27 (14%), Duna—Tisza vidék 15 (7%), Erdély-Partium 13 (6%), Dél-Magyarország 2 (1%), horvát-szlavón terület 7 (3%). Nagyságrendben: Dél-Magyarország, horvát-szlavón terület, Erdély-Partium, Duna—Tisza vidék, Dunántúl, Felvidék, itt a legtöbb sajátos. Lényegében az előbbi sorrend. Mindebből pedig az következik, hogy a legtöbb mértékkel éltek a Duna—Tisza vidékén, majd a Felvidéken, legkevesebbel a horvát-szlavón területen, majd Dél-Magyarországon. A legtöbb sajátos mérték a Felvidéken volt, majd a Dunántúlon, legkevesebb Dél-Magyarországon, majd a horvát-szlavón területen. Úgy is mondhatjuk, hogy az ország északi részén sűrűsödik, a déli részen ritkul a mértékmennyiség, ott zavarosabb, labilisabb, itt egyszerűbb, egyensúlyosabb a helyzet. Ez a viszonylagos egyöntetűség, illetve a sokaság hiánya jórészben a hódoltság következménye lehet: a 17. század jelentős készletfejlesztő időszaka (57%, ld. 4.4.1.3.) itt nem hathat, s amikor e terület visszakerül, ez a tendencia már hanyatlik, helyette viszont hat a bécsi udvar s a magyar kormányszervek integráló törekvése. így Erdély-Partium az a nagytáj, amelyik viszonylagos középszerűséggel dicsekedhet. 4.4.1.5. Mérték szerint a táj. Ez a szemle megfordítja az adatokat. Azt mondja meg nekünk, hogy a mérték mely vidéken dívott. A mértéknevek betűrendjén belül a megyék betűrendje következik. Ha szükséges, zárójelben közlöm a konkrét települést, illetve a művelési ágat, értelemszerű rövidítéssel. Akó: Abaúj, Aranyos, Beszterce, Bihar, Borsod, Doboka, A. és F. Fehér, Hont, Kolos, Kővár, Küküllő, Mármaros, Nógrád, Nyitra, Pozsony, Sopron, Szerem, B. Szolnok, Trencsén, Várasd, Vas, Verőce, Veszprém, Zala, Zemplén. Akó, erdélyi: Küküllő, B. Szolnok. Akó, pozsonyi: Borsod, Pozsony, Várasd. Akó, soproni: Sopron. Árok: Abaúj, Bars, Gömör, Nyitra, Zala, Zemplén. Átalag: Zemplén (Tokaj). Barázda: Hajdú (Debrecen, szá.), Arad (Ménes, szó.). Boglya: Abaúj, Arad, Baranya, Békés, Fejér, Hajdú, Heves, Küküllő, Mármaros, Pest, Szabolcs, Szatmár, B. Szolnok, Vas, Veszprém, Zemplén. Cira: Sopron (Csepreg). Csöbör: Bihar, K. Szolnok. Csötört: A. Fehér (Nagyenyed, sző.). Darab: Abaúj, Arad, Baranya, Bereg, Beszterce, Bihar, Borsod, Csik, Csongrád, Doboka, A. Fehér, Fogaras, Gömör, Háromszék, Heves, Hont, Hunyad, Küküllő, Küküllő, Mármaros, Maros, Nógrád, Nyitra, Pest, Pozsony, Sáros, Somogy,