Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)
4. FÖLD- ÉS TERÜLETMÉRTÉKEK, TERÜLETNAGYSÁG-JELÖLÉS
virga a mérték, tehát ez a többség. A probléma tehát ez: sulcus seu virga — barázda vagyis vessző, illetve sarkosan fogalmazva: barázda=vessző. De ez érthetetlennek tűnik. Talán rossz a magyar terminológia? Hazai latin szótáraink szerint a sulcus általában barázda, ritkábban árok, gödör, a virga általában vessző, ág, bot, ritkábban varázsbot, seprő, még ritkábban csík. S ez utóbbi jelentés kapcsolódhatna a barázdához: az is csík, illetve a csík is lehet barázda, közös bennük az egyes vonal inplicit jelentése. Vagyis a virga jelentése térne el a közkeletűtől. Csakhogy ez kizárt, ugyanis azon uradalomhoz tartozó Felsővidnik 1618—1619. évi összeírása magyarul írta: „jobbágyság vagion tíz vessző föld, soltészság vagion mint egy húszon nyolc vesszőből való föld". 2293 A virga tehát vessző. Nézzük meg az írnok tévedésének a lehetőségét. Igaz, hogy egy uradalomban, de különböző falvaiban, s 115 éves időközben fordul elő, tehát kizárt az, hogy az összeírások stb. alkalmával félreértve írták volna le a mértéket latinul. Az a helyi gyakorlat volt. S most már csak két lehetőség maradt: vagy volt a sulcusnak azon a vidéken sajátos helyi, általunk nem ismert rúdszerű jelentése, vagy pedig, ugyancsak sajátosan, virgának nevezték ott a barázdát. Ez utóbbi látszik logikusabbnak, viszont a többségben szereplő virga, és a kétségtelen magyar jelentése: a vessző inkább az előbbit feltételezi. Takáts, aki más szempontból foglalkozott e témával, nem kételkedett a virga vessző jelentésében. 2294 Erre hajlok én is, ezért tárgyalom itt a problémát. Kiegészítésül még csak annyit jegyzek meg, hogy az esetek többségében a jobbágytelek 12 vessző volt, a ritkábban különböztetett papé is annyi, a soltészé pedig az esetek felében szintén annyi, másik felében kétszeres: 24 vessző. 2295 Az előző korszak vizsgálata, a 13. századi váltószámmal való azonosság, s az előbbi fejtegetések alapján úgy vélem most is, hogy az adat a szélességre vonatkozik, a hossz köztudott és megszabott volt a telepítés szabályos kitűzése következtében. Konkrét nagyságát azonban becsülve sem tudom megállapítani. A rúd más területen dívó nagyságáról a következő viszonyok tájékoztatnak. 4.2.70.1.1. Rúd — fertály. Sziget, Bocskó, Rónaszék (Mármaros) uradalmak területén a 17. században dívott egy rúd mérték, amelyik a hold (ld. 4.2.24.) és a fertály (ld. 4.2.19.) utáni tagja volt egy ott dívó földmértékrendszernek (ld. 2.2.6.2.2.3.). De csak indirekt bizonyítékaim vannak. E települések 1675. évi 2296 és 1693. évi 2297 összeírásainak adataiból, a tételek összeadása alapján úgy kell vélekednem, hogy 7 rúd az 10 fertály volt, s így a fertálynál indokolt becslés (ld. 4.2.19.) szerint 20— 30 nöl, vagyis 0,72—7,7 ár lehetett a nagysága. 4.2.70.1.2. Rúd — hold. Az országos, általános mértékre (ld. 4.2.24.) vonatkozó viszonyra szolgáló adataim nem egyértelműek. Az egyik ugyanis, sajnos, nem ad viszonyszámot. A Nádasdy javak 1672. évi összeírásának egyik tételénél 8 hold nagyságát adják pálcában, de ez több tagban van, amellett a széltét-hosszát nem közlik mindegyiknél, 2298 így a rúd nagyságára kétségtelenül nem lehet következtetni. A másik adatot az 1689. évi lőcsei számtankönyv szolgáltatja: 1 hold az 160 rúd, 2299 vagyis 7 rúd=0,006 hold. De megmondja azt is, hogy a rúd mint hosszmérték 16 láb, 2300 vagyis a mérnöki rúd 17. századi nagysága (ld. 3.2.22.2.), így
