Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)
4. FÖLD- ÉS TERÜLETMÉRTÉKEK, TERÜLETNAGYSÁG-JELÖLÉS
Kompolt, 1786. 630—650, átlag 640, vk. 540—710, átlag 650 ; 2040 Verpelét, 1794. 600 ; 2041 Recsk, 1850. ált. 800; 2042 Zaránk, 1858. ált. 800. 2043 Szabolcs megye: Szentmihály, 1788. 550. 2044 Kenézlő, 1773. holdnál becsülve 600 (ld. 4.2.49.17.5.). Most kivételesen ide sorolva a Partium. Szatmár megye: Terebes, 1780. 600. 2045 Mármaros megye, 17. század vége, holdnál becsülve 400 (ld. 4.2.49.17.5.), 1828. 400.2046 A nagytáj összegezve: 1 pozsonyi mérő=általános: 800¡2, nöl; veteményes kert: 540—850 szélső értékkel 600, 650, 800 és kivételesen 1720—3050 szélső értékkel 2200 nöl; szántó: 400—1000 szélső értékkel 400, 540, 550, 600/2, 640, 650/2, 800/8, 850/2, 900, 1000 nöl, becsülve pedig 400, 800 nöl. Dél-Magyarország. Bács megye: Csantavér, 1786. láncnál becsülve 600 (ld. 4.2.49.17.11.); Szabadka, 1828. 549—630, átlag 612 ; 2047 1 falu 600. 2048 Torontál megye: Zombor, 1828. 666; a megye, 1828. sző. 800. 2049 Temes megye, 1828. 800. 2050 A nagytáj összegezve: 1 pozsonyi mérő'=szántó: 612—800 szélső értékkel 612, 666, 800/2 női, becsülve 600 nöl. Horvát-szlavón terület. Zágráb megye: Károly város, 1828. 1600; 2051 a megye, 1828. holdnál becsülve 600—700, átlag 650 (ld. 4.2.49.17.5.). Várasd megye: Várasd, 1828. 800; a megye, 1828. 550, 800, 1000. 2052 Körös megye: Körös, 1828. r. 1600—1800, átlag 1700. 2053 Pozsega megye: Pozsega, 1828. 700, r. 800, sző. 800; a megye, 1828. 648, r. 648. 2054 Verőce megye: Eszék, 1828. r. kaszásnál becsülve 750 (ld. 4.2.49.17.7.); a megye, 1828. r. 571. 2055 Szerem megye, 1828. 666. 2056 A nagytáj összegezve: 1 pozsonyi mérő=szántó: 648—1600 szélső értékkel 648, 666, 800/3, 1600 nöl, becsülve 650 nöl; rét: 571—1800 szélső értékkel 577, 648, 800, 1700 nöl; szőlő: 800 nöl. Tengermellék: Fiume, 1828. 1610, 2100, 2300 nöl 1 pozsonyi mérő. A viszonyt összegezve ismételni kell: kevés kivétellel a 18. század derekától kapjuk a nagyságadatokat, Erdély kivételével az egész ország területéről és több művelési ágra. A nagytájak összehasonlítására azonban legalkalmasabb a szántóadat : funkció szerinti, mindegyiknél van, és ez a legtöbb. A gömöri, illetve a fiumei kivételes, kiugróan magas értékektől el kell tekinteni, s természetesen nem veszem figyelembe a becsült adatokat sem. Az alsó határt tekintve a déli területeken egyformán magas értékről indul a nagyság, a Felvidéken s a Duna—Tisza vidékén 200 nöllel kisebbről, s a Dunántúlon ezeknél is 200 nöllel alacsonyabbról, itt tehát a legkisebb a pm. A felső határnál viszont a Felvidék marad le, a Dunántúl és a Duna—Tisza vidék közelítően magasabban jár, tehát itt a legnagyobb a pm. A legtöbb nagyság pedig — vagyis a legnagyobb szórás — egyformán a Dunántúlon és a Duna—Tisza vidéken van. A legsűrűbb gyakoriságnál pedig ez a sorrend : 400 nöl Dunántúl, 600 Felvidék, 800 Duna—Tisza vidék, s ennyi a déli területeké is. Ami pedig az egyéb művelési ágak nagyságát illeti, ez szinkronban van a szántóéval, bizonyítván az eredetet, az átvétel módját, s egyúttal a pm számítási egység mivoltát. Kivétel természetesen itt is van: a békési veteményeskert kiugróan magas értéke. Egyébként a pm számítási egység mivoltát éppen ezek a magas értékek bizonyítják "egyik oldalról. Számoljunk. A gömöri 3200 nöl az 11 509 m 2 (ld. 4.2.55.), a köbölnél mondottak (ld. 4.2.38.1.14.) értelmében, vagyis a 2C0 éves térfogatsúly
