Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)
4. FÖLD- ÉS TERÜLETMÉRTÉKEK, TERÜLETNAGYSÁG-JELÖLÉS
teles, mint ahogyan a kismarosi felső érték is. Egyébként a Felvidék és a Dunántúl közelítően azonos. Településenként természetesen változó, s a szélső értékek mutatják, hogy a településen belül is változó a nagyság. A tétel pedig ez: 1 mérő= 0,11—1,04 szélső, 0,20—0,50 középértékkel, kivételesen 1,0 hold, az átlag 0,40, a gyakoriság 0,25/3, 0,33/4, 0,50/5 hold, de ez utóbbi mögött már számítási egység húzódhat meg; konkrét nagyság 450, 500, 528/2 nöl, becsülve pedig 363, 468, 600, 650, 800, 1200 nöl. 4.2.49.1.2. Mérő — négyszögöl. A konkrét nagyságot (ld. 4.2.55.) adja meg ez a viszony. A királyi nölre csak egy adatom van, amúgy is át kell számítani bécsire, a tényt közölve, azzal együtt ismertetem. A szemléhez sorolom természetesen a hold viszonynál megismert nagyságokat is. Az adatokat tájrendben mutatom be, lehetőleg itt is csak a viszonyszámot közlöm — egy mérő annyi nöl. Mivel azonban a 18. században már több művelési ágnál is alkalmazták a mérőt — funkcióhagyottan általánosuk —, meg kell különböztetni ezeket. A legtöbb adat, érthetően, a szántóra vonatkozik, ezért ezt nem jelzem, csupán a többit, így rövidítve: e.=erdő, r.=rét, sző.=szőlő. Meg kell jegyeznem még azt is, hogy az adatok többsége a II. József-féle kataszteri összeírásból származik, az ismétlést kerülendő ezt nem jelzem minden esetben, az évszám (1786) tájékoztat erről, s a forrásra itt hivatkozom. 1818 Felvidék. Pozsony megye: Pfaffenberg, 1786. 280—500, átlag 400. 1819 Nyitra megye: Galgóc, 1610. a holdnál becsülve 363 (ld. 4.2.49.1.1.). Szepes megye :1786. Csütörtökhely 530, r. 520—550, átlag 530; Folykmár 550—560, átlag 550, r. 530— 580, átlag 550; Harikóc 530—550, átlag 530; Hrisóc 550—570, átlag 550, r. 480— 620, átlag 550; Illésfalva 540—560, átlag 550, r. 540—560, átlag 550; Kalyava 530—550, átlag 550, r. 530—560, átlag 530; Kluknó 540—560, átlag 550, r. 530— 560, átlag 550; Mecsedelfalva 530, r. 510—590, átlag 530; Richno 540—560, átlag 550, r. 550—570, átlag 550; Smisány 520—540, átlag 530, r. 530—540, átlag 530; Zsakaróc 530—540, átlag 530, r. 530—610, átlag 530; Haraszt, 1786. 520— 560, átlag 530; Porács 390—520, átlag 510; 1820 Jekelfalva, 1786. 270—640, átlag 480. 1821 Sáros megye: Peklin, 1766. a holdnál becsülve 468 (ld. 4.2.49.1.1.). Abaúj megye: Kemence, 1766. 528 (ld. 4.2.49.1.1.); Györké, 1770. a holdnál becsülve 600 (ld. 4.2.49.1.1.); Regéc, 1776. a holdnál becsülve 650 (ld. 4.2.49.1.1.). Zemplén megye: Sátoraljaújhely, 1778. a holdnál becsülve 800 (ld. 4.2.49.1.1.); Zsalobinia, 1786. 550—680, átlag 600. 1822 A nagytáj összegezve: 7 mérő=a szántónál: 270— 680 szélső, 520—560 középértékkel 7 átlag nagyság: 400, 480, 510, 528, 530/1, 550/5, 600 nöl és becsülve 363, 468, 600, 650, 800 nöl; rétnél: 480—620 szélső, 530—580 középértékkel 530/5, 550/5 nöl. De mindkét művelési ágnál a gyakoriság Szepes megyei. Dunántúl. Sopron megye: Sopron, 1786. r. 230—490, átlag 350, 1805. 450 (ld. 4.2.49.1.1.). Mosón megye: Boldogasszony, 1773. 500 (ld. 4.2.49.1.1.). Fejér megye: Kuti, 1786. 530—550, átlag 550, r. 640—650, átlag 640; Székesfehérvár, 1786. 540—640, átlag 640, r. 420—880, átlag 550, sző. 530—550, átlag 540. Veszprém megye: Inota, 1786. 520—640, átlag 550, r. 640—690, átlag 640, sző.
