Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)
4. FÖLD- ÉS TERÜLETMÉRTÉKEK, TERÜLETNAGYSÁG-JELÖLÉS
45 100 nöl, vagyis 7,33, továbbá 9,21—34,62, átlag 21,1 és 16,2 ha, becsülve pedig 60 800 nöl, vagyis 21,87 ha, Alsószentgyörgyön (Jászság) a kötél egy földmértékrendszer legnagyobb tagja (ld. 2.2.6.2.2.3.). 4.2.39.2. Kötél, bánya. A magyarországi bányavárosoknál dívó, az előző korszakból 1715 továbbélő, hosszmértékből (ld. 3.2.8.2.) lett területmérték, egy ilyen rendszer (ld. 2.2.6.2.2.1.2.) legkisebb tagja. Magyar neve helyesen bánya-négyszögkötél lenne, de ezt az egész korszakban nem alkalmazták. Latinul funiculus montanisticus, 1716 németül ritkábban Bergschnur, általában Lehen. 1717 Ez utóbbi az ősi név, s a lényeget is kifejezi: bányaadomány egység. Ősi nagyságát a Miksa-féle 1573. évi bányarendtartás kodifikálta, 1718 megerősítette az 1753. évi, 1719 majd az 1792. évi 1720 bányarendtartás, s érvényben maradt addig, amíg 1854-ben az új bányarendtartás meg nem szüntette. Ez az ősi nagyság: 1 bányakötél=7X7 bányaöP721 (az oldalviszony 1:1), így 49 bányanégyszögöl (de e nevet a 18. század végéig a németben sem használták), ez pedig =55,6 nöl= 200,08 m*=2,0ár. Az 1854. máj. 23-i császári nyílt parancs (az általános bányatörvény) hosszmértéknek a bécsi ölet, térmértéknek pedig a bécsi négyszögölet vezetteti be, 1722 így a bányakötél, s vele rendszere befejezte sok százados szolgálatát. 4.2.40. KÖZ Területileg sajátos, Vas megyei, de ott is kivételes földmérték. A szó jelentésének, s így a mérték eredetének magyarázatát célszerűbb a vonatkozó néhány adat megismerése után megkísérelni. Muraszombat (Vas) 1627. évi összeírása szerint a szántónál és a szőlőnél éltek vele. 1723 Ikervár (Vas) 17. századi összeírása szerint a szőlőnél alkalmazták. 1724 Petanc (Vas) 1797. évi összeírásának fejlécében, tehát ismert egységként szerepel a szántónál. 1125 Rakicsán (Vas) 1815. évi összeírásában ugyanúgy. 1726 Nagyságot közlő adatom csak egy van, de az, sajnos, településhez nem köthető. Egy 1691. évi összeírás a szőlőt köz szerint adja meg, aztán a szántónál így: „12 köz egy köbölre való", majd pedig „fél holdnak a fele, úgy mint 3 közi", 1727 ami annyit jelent, hogy 1 köböl=hold = 12 köz, illetve 7 köz=0,833 hold=0,833 köböl. Mivel településhez nem kapcsolható az adat, csak a következők szerint próbálkozhatom a nagyság megállapításával. A hold és a köböl közös gyakoriságát veszem: 1200 nöl, a nagyság egyúttal a holdnál a leggyakoribb (ld. 4.2.24.1.20., 4.2.38.1.11.). Tehát 1 köz=700 nöl, vagyis 3,6 ár a szántónál. Ebből azonban szó-, illetve eredetmagyarázat nem futja. Világos, hogy a köz szó a földdel kapcsolatos, területi vonatkozású és a műveléstechnikával kell összefüggnie. Logikusnak látszana tehát a köz=barázda jelentés, de ezt az előbbi adat kizárja. Részint azért, mert a barázda 20 nöl volt (ld. 4.2.4.), részint pedig az a „fél felének" harmada nagyság meghatározás, de ez utóbbi sem ad alapot
