Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)
4. FÖLD- ÉS TERÜLETMÉRTÉKEK, TERÜLETNAGYSÁG-JELÖLÉS
összeírás más szempontot is érvényesíthetett. Egy harmadik adat azonban segít a problémát megoldani: Ungvárott 1691-ben 1 hold 1 kassai köböl volt (ld. 4.2.38.12.5.), így az ungvári köböl 1,5 kassai köböl lenne, mivel pedig ez 1100 nöl volt (ld. 4.2.38.12.5.), az ungvári köböl 1650 nöl lenne. Az egyezés tehát ezt a nagyságot fogadtatja el, így 1 ungvári köböl=1650 nöl. 4.2.38.36. Köböl, helyi, összefoglaló. 33 helyinek nevezhető' köböl mint földmérték létét, felének más mértékhez való viszonyát, negyedének konkrét nagyságát vehettük számba. Bizonyos, hogy sokkal több dívott. Mivel a helyi köblök űrtartalma —• kevés kivétellel — változó volt, változnia kellett, s változott is az egy köböllel bevethető terület nagysága is. Jól érzékelteti e változóságot a holdhoz való viszony, még akkor is, ha a hold is változó nagyságú lehetett, hiszen ez legfeljebb háromszorozó, a helyi köbölnél a tízszerező különbség sem kivétel. Ha az űrtartalom-különbségektől eltekintünk, így írhatjuk az összefoglaló tételt: 1 helyi köböl=0,04, 0,166 dióskert; 0,66^1,0 szélső, 0,8—1,2 középértékkel gyakoriságban 1,2 darab; 0,05—1,5 szélső, 0,2—0,83 középértékkel átlag 0,48, gyakoriságban 0,35/2, 0,40/2, 0,50/7, 1,0/13 hold; 0,6—4,0, átlag 1,25 kötél; 1,0 szántó; 0,02—0,05 nyomás; ténylegesen 800 nöl, vagyis 28,8 ár, becsülve pedig 216—3984 szélső, 480—1230 középértékkel 368, 480, 648, 779, 935, 979, 1100/2, 1108, 1225, 1650 nöl, vagyis 7,8—143,3 szélső, 17,3—44,2 középértékkel 13,2, 17,3, 23,3, 28,0, 33,6, 35,2, 39,6, 39,8, 45,1, 59,5 ár. A helyi köblök jelentős többsége — 24 — Északkelet-Magyarországon a 17. század végéig, 6 Erdélyben a 19. század elejéig, 3 pedig a Dunántúlon, Vas, Sopron, illetve Veszprém megyék egyes településeinél a 18. század elejéig dívott, egy kivétellel (Sáros: dióskert) a szántónál, tehát funkció szerint. A korábban mondottak értelmében az eredeti meghatározás szerint alakult a nagyság, csupán a kassai köbölnél érzékelhető a számítási egységgé való átalakulás. 4.2.38.37. Köböl, összefoglaló. Dél-Magyarország és a horvát-szlavón terület kivételével országosan dívott ez a korán alkalmazott, a gabonamértékből a vetőmagszükségleten keresztül kialakult földmérték, kevés kivétellel a szántónál, tehát funkció szerint, többségében a 17. században, kevesebbje a 18. század közepéig, s csak kivételesen élt a 19. század elejéig. Ha mind az általános, mind a helyi köblök feltételezett, illetve ismert űrtartalom-különbségeitől eltekintünk, a viszonyszámokat és a konkrét nagyságot így summázhatjuk (figyelmeztetve arra, hogy a viszonyszámok egymással nem egyenlőek): 1 köböl=0,66—4,0 szélső, 0,8—1,2 középértékkel gyakoriságban 1,2 darab; 3,87 erdei 01=63,32 m 3 erdei fa; 0,05—4,0 szélső, 0,2—2,0 középértékkel átlag 0,64, gyakoriságban 0,35/2, 0,40/2, 0,50/11, 1,0/26 hold; 3,0, illetve 8,0 kapás; 1,0 kaszás; 0,04, illetve 0,166 dióskert; 0,01—4,0 szélső, 0,6—1,6 középértékkel átlag 0,94 kötél; 1,0 lánc; 1,0 pozsonyi mérő; 12 800 közönséges négyszöglépés; 0,02—0,05 nyomás; 0,56—1,0 szántó; 2,0 szekér; ténylegesen 376—1890 szélső értékkel 530, 800, 949, 1000/2, 1100/2, 1200/4, 1421, 1890 nöl, vagyis 13,5—68,0 szélső értékkel 19,1, 28,0, 34,0, 36,0, 39,6, 43,2, 51,1, 68,0 ár, becsülve 216—3984
