Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)
4. FÖLD- ÉS TERÜLETMÉRTÉKEK, TERÜLETNAGYSÁG-JELÖLÉS
4.2.37. KOSÁR Szállító és tároló eszköz. E minőségében lett a termésmennyiségen keresztül a veteményeskert egyik, kivételes földmérteké. Akkora területet jelöl, amekkorán egy kosár vetemény megterem. Lehet, hogy helyileg sajátos mérték is, mert csak egy adatom van rá. Palota (Veszprém) 1740. évi összeírásában határozták meg a veteményeskert nagyságát a kosár (corbis) számával. 1442 Nem tudjuk azonban, hogy milyen veteményről és milyen kosárról van szó. Vetemény sokféle lehet, a kosár pedig többféle formában és sokféle nagyságban készült. Annyi talán feltehető, hogy egy ember által elvihető kosár ez, tehát jó közepes nagyságú, tovább azonban már csak vaktában találgathatnánk. Tehát a kosár mint földmérték nagyságát még tájékoztató becsléssel sem adhatom meg. 4.2.38. KÖBÖL 4.2.38.1. Általában. Űr-, közelebbről bor- és gabonamérték. Az előbbiből a termésmennyiségen keresztül e korszakban lett kivételesen a szőlő egyik földmértéke (ld. 4.2.38.4.) és még kivételesebben a rét- (ld. 4.2.32), illetve a gyümölcsöskertnél (ld. 4.2.34.), az utóbbi mivoltában pedig a vetőmagszükségleten keresztül az előző korszak vége felé alakulva 1443 lett e korszakban országosan, általánosan a szántó földmértéke. Az egy köblös föld akkora terület, amekkorát egy köböl gabonával bevethettek. A terminológiára azonban vigyázni kell. A Néprajzi Lexikon szerint ugyanis az „egyköblös vagy teljesebb alakjában egyköblös föld" azt jelentené, 1444 de ez tévedés. Cáfolja Locsmány (Sopron) 1674. évi urbáriumának a következő tétele: „vannak a várhoz való köblös földek is ki midőn mivel bevetik esztendőnként való conscriptiók szerint mindenik holdtól egy egy köblöt administralnak". 1445 Nyilvánvaló, hogy az egyköblös kifejezés, az ilyen „adminisztrációból" származott, s nem a vetőmagszükségletből fakadt, s az is nyilvánvaló, hogy legfeljebb egy hold nagyságát jelölheti, az pedig, láttuk (ld. 4.2.24.1.13.), csak egyes esetekben, de nem általában volt azonos a köböllel. A magyar megnevezés a 17. században még kifejezi az eredetet, a funkciót, s még körülíró: „jó darab szántó föld melybe ... köböl bele megyén", írják Fogarason 1638-ban; 1446 Sárospatakon (Zemplén) 1648-ban: „bele mehet ... köböl"; 1447 a leggyakoribb a „köböl alá való" kifejezés — pl. Sárosban 1671-ben 1448 —, amelyik rokon a művelő szerszámokhoz tett alja összetétellel (kapaalja stb.). De feltűnik a rövidebb megnevezés is: pl. „köbölre való", Németújvárott (Vas) 1631-ben; 1449 „köblös férő" pl. Szaláncon (Abaúj) a 18. század elején; 1450 s „köblös föld" pl. Bottyánon (Bihar) 1672-ben. 1451 Csak a 18. században szakad el az eredettől, s lesz egytagú a megnevezés, pl. Nagykárolyban (Szatmár) 1738-ban „köbölnyi" és „köblös" ; 1452 majd megjelenik és fokozatosan elterjed az egyszerű köböl megnevezés, pl. Csokonyán (Somogy) 1761-ben. 1453 A magyar megnevezés a latin forrásokban, mint az előző, úgy ezen egész korszakban a cubulus; pl. Sárospatakon (Zemplén) 1629-ben. 1454 De vigyáznunk kell,
