Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)

4. FÖLD- ÉS TERÜLETMÉRTÉKEK, TERÜLETNAGYSÁG-JELÖLÉS

800/2; a szántónál 640—850, gyakoriságban 640/8, 800/9, valamint 1300/2; rét (1 adat): 800; legelő (2 adat): 650, 850; erdőnél 640—850, gyakoriság 650/5, 800/5, együttesen pedig 500—850, gyakoriságban 640/8, 650/14, 800/24 és 1300/2 nöl volt. A szélső értékek esetében pedig a következő a helyzet. Veteményes: alsó határnál legtöbb +190, legkevesebb —0, felső határnál legtöbb +230, legkevesebb —0. Gyümölcsös: alsó határnál legtöbb +70, legkevesebb —0, felső határnál legtöbb + 130, legkevesebb —0. Szántó: alsó határnál legtöbb +110, legkevesebb —0, felső határnál legtöbb +100, legkevesebb —0. Rét: egy érték; Legelő: 2 értékkel alsónál +50, illetve -40, felsőnél +130, illetve -40. Erdő: alsó értéknél legtöbb +50, legkevesebb —0, felső értéknél legtöbb +30, legkevesebb —0. Együttesen pedig az alsó értéknél legtöbb +110, legkevesebb — 0, felső értéknél legtöbb +130, legkevesebb —0. A határértékek tehát csak a szélső határnál térnek el a gyakoriságtól (gyakorlati átlagtól), s ezzel az utóbbi tényét bizonyítják. Megállapíthatjuk azt is, hogy a 25 település többségénél a gyakorlati átlag a művelési ágtól függetlenül viszonylag egyforma. Hét településnél a szántó nagysága eltér a többitől, egynél kisebb, hatnál nagyobb az érték 100—200, Egernél 700 nöllel. Mivel nem vitás, hogy a kila funkció szerint a szántó mértéke, nyilvánvaló, hogy ezt az alapot alkalmazták az általánosításnál, a művelési ág és a helyi adottságok szerint módosítva azt. A viszonyt összegezve pedig következő a helyzet: 1 kila=500 és 1300 szélső, 500—850 középértékkel a 9 nagyságból gyakoriság 640/10, 650/11, 800/23 nöl, vagyis 18,0 és 46,8 szélső, 18,0—30,6 középértékkel gyakoriság 23,0, 23,4, 28,8 ár. A helyi és az összegző szélső értékek, a 9 nagyság, az eltérő gyakoriság mutatják a helyi tényezők nagyságalakító hatását, amelyet a köbölnél (ld. 4.2.38.) és a mérőnél (ld. 4.2.49.) vizsgálok majd közelebbről. 4.2.35.2. Kila összefoglaló. Láthattuk, hogy a bevezetőben említett (ld. 4.2.35.1.) területeken dívott, tehát e nagytájon sajátos ez a mérték, amelyet nemcsak funkció szerint a szántónál, hanem általánosan, más művelési ágaknál is alkalmaztak, általában viszonylag közelítő nagyságrenden. A viszonyokat a tételezésnél most is választani kell, így 1 kila=0,25 és 1,0 szélső értékkel átlag 0,6, gyakoriságban 0,5 hold; 1,0—2,0 pozsonyi mérő; 500 és 1300 szélső, 500—850 középértékkel 11 nagyságnál gyakoriság (a tízen felülit véve): 640/10, 650/11, 800/26 nöl; vagyis 18,0 és 46,8 szélső, 18,0—30,6 középértékkel gyakoriság 23,0, 23,4, 28,8 ár. Figyelembe kell venni, hogy az adattartomány egyenetlen volt; úgy vélem, a 600 nöl = 21,6 ár körüli nagyság lényegesen gyakoribb volt a fentinél. 4.2.36. KOREC • Űr-, közelebbről gabonamérték, de ez is a vetőmagszükségleten keresztül lett földmértéke a szántónak. Eredetileg tehát akkora terület volt, amekkorát egy korec gabonával bevetettek. Mivel csak földmérték mivoltával foglalkozom, a terminológiát is e szempontból vizsgálom.