Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)
4. FÖLD- ÉS TERÜLETMÉRTÉKEK, TERÜLETNAGYSÁG-JELÖLÉS
nagyságok változatosságát, a konkrét terület nagyságalakító szerepét. Mintha igazolná az ó'si meghatározás további érvényét: egy kaszás akkora terület, amekkorát egy ember egy nap alatt lekaszálni szokott. Ez a terület egy településen belül sem lehet egyforma, a határon belül is mások a konkrét adottságok. Vagyis e meghatározásban nem is annyira az ember és az eszköze — mert akkor és ott azonosak —, hanem a kaszálandó terület milyensége a döntőbb, s ez teljesen logikus is. A további megállapítás előtt azonban nézzük a nagyságokat. 1 kaszás=300 és 1760 szélső, 700—1000 középértékkel átlag 1000; a 22 nagyságból gyakoriság (csak a tízen felülieket tekintve) 500/21, 7000/16, 7200/18, 1600/14 nöl, vagyis 10,8 és 63,3 szélső, 25,2—57,5 középértékkel átlag 36,0, gyakoriságban 28,8, 36,0, 43,2, 57,5 ár. A szélső értékek esetében az alsó határnál a legnagyobb +490, a legkisebb —0, a felső határnál a legnagyobb +610, a legkisebb —0 nöl. A szélső értékeknél tehát majd hatszorozó a különbség, ami 22 nagyságra bomlik — ím a terület döntő szerepe a nagyságalakításban. A gyakoriság ugyanezt igazolja. Ugyanakkor azt is megállapíthatjuk, hogy a helyi változatok sokasága mind a nagytájak többségében, mind országosan azonos nagyságban: 1000 nőiben kiegyenlítődnek. S ha ehhez figyelembe vesszük azt, hogy a 20. század legelején 1 ember 1 nap (12 órával) 800—1300 réti füvet kaszált le, 1335 vagyis átlagban 1050 nölet, azt is megállapíthatjuk, hogy ez az átlag nem változott — gyakorlati átlagnak tekinthető —, tehát a 18. század derekától megismert konkrét nagyságadatokat a korábbi időszakra is érvényesnek ítélhetjük, hiszen az alakító tényezők akkor is ugyanolyanok voltak. S ha ez így van, akkor mindez érvényes a helyi szélső értékekre, vagyis kaszásnagyságokra is. 4.2.32.1.7. Kaszás— porció. A porció az adónem, a hadseregellátásnál a községekre rótt természetbeni szolgáltatás, részint a katona, részint a ló számára. Az utóbbi szénaadagjából (napi 6 font) lett a 18. század vége felé kivételesen; de teljesen logikusan a rét egyik mértéke (ld. 4.2.65.). Kaszás viszonyítására egy adatom van. Alsóbajom (Küküllő) 1801. évi összeírása szerint / kaszás=30porció széna; 1236 a nagyságbecsühöz azonban támpontot nem adott. 4.2.32.1.8. Kaszás — rét. A művelési ág mint mérték kivételes (ld. 4.2.68.). E viszonyra csak az 1828. évi országos összeírásban, s ott is csak Esztergom városnál található: 1 kaszás=0,5 rét, 1337 ugyanakkor 1 rét az 1807 nöl, 1338 vagyis a kaszás 904 nöl lenne, de tudjuk, hogy annak konkrét nagysága 900 nöl volt, 1339 a 4 nöl különbség a számítás következménye. 4.2.32.1.9. Kaszás — szekér. A művelési ágra jellegzetes és országos mértékre (ld. 4.2.76.) vonatkozó viszony. Nézzük ismét tájrendben az adatokat, csak a viszonyszámot közlöm (egy kaszás annyi szekér), s amikor lehet, megadom a konkrét nagyságot is. Felvidék. Pozsony megye: Eberhard, 1620.1,0, 1340 e településnél a 18. században 1 kaszás 1600nöl volt (ld. 4.2.32.7.). Nyitra megye: Lajosfalva, 1696. 0,85; 1341
