Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)
4. FÖLD- ÉS TERÜLETMÉRTÉKEK, TERÜLETNAGYSÁG-JELÖLÉS
4.2.29.1.19. Kapás — szőlőtőke. A szőlőre jellegzetes, a legszorosabban összefüggő, így alapvető viszony, mert a lényeget tekintve nem a terület, hanem bizonyos mennyiségű szőlőtőke (ld. 4.2.79.) megkapálása a munka. így a bevezetőben említett (ld. 4.2.29.1.) ősi, közkeletű meghatározást pontosítani kell: egy kapaalja szőlő akkora terület, amekkorán levő szőlőtőkéket egy ember egy nap alatt megkapálhat. A sor- és a tőketávolság — a tőkeállás —, vagyis a szőlőművelési technika egyik tényezője nagyságalakító hatású lehet, mert a tőkénél és annak közvetlen környékén lassúbb a kapálás, mint az üres helyeken, arra vigyázni, azt kerülgetni kell. így a sűrűbb ültetésű szőlő több időt igényel, azaz egy nap alatt egy ember kisebb területet kapálhat meg, mint a ritka ültetésűből. Ez az egyik oka annak, hogy egy szőlőhegy esetében is szőlőnként különböző az egy kapás nagysága. A mondottakból következik az is, hogy csupán e viszony alapján akkor tudjuk a kapás nagyságát megállapítani, ha méretezve ismerjük a tőkeállást, ellenkező esetben nem, inkább fordítva kell majd próbálkoznunk a szőlőtőke vizsgálatánál (ld. 4.2.79.). De nézzük az adatokat. A Szerem megyében levő vukovári, illoki és rumai uradalmak részére 1769— 1779 között készített összeírás táblázat-fogalmazványainak fejlécébe a szőlő rovatánál beírták — így egységnek vették —: 1 kapás = 1500 tőke. 1230 Viszont a következő adatból is, és az 1828. évi összeírásból tudjuk azt, hogy Szeremben az időben 1 kapás 275 nöl volt (ld. 4.2.29.1.14.). Szlavónia 1770. évi úrbérrendelete szerint 1 kapás = 1800 tőke—275 nöl. 1281 Egy szerző nélküli, feltehetően a 18. század végén írott, Szlavónia szőlőművelésével foglalkozó kézirat szerint viszont 1 kapás=273 nöl, és 1 nöl=16 tőke. 1232 Ebből az következne, hogy 1 kapás = 4368 szőlőtőke, de ez nehezen hihető. Egyrészt ellentmond az előbbi adatoknak, másrészt —mint ezt a szőlőtőkénél vizsgálom (ld. 4.2.79.) — 1 m 2-re 4,5 tőke jutna, s ilyen sűrű tőkeállásra nincs példa, amellett gyakorlatilag valószínűtlen, tehát az adat gyanús. Füzesgyarmat (Békés) szőlőinek 1825. évi összeírásakor megadták az egységet: ,,Tészen kapa per 2000 tőke", s nyomatékul a végén megismételték: „2000 tőkét vetvén egy kapára". 1233 A konkrét nagyságbecsühöz támpontunk nincs. Az 1828. évi összeírás szerint Várasd megyében 1 kapás = 500 karó. 1234 A latin szövegben palus van, tehát kétségtelen a karó, ez viszont közvetve szőlőtőkét mond — ezért tárgyalom itt, s nem külön —, csakhogy 500 tőke egy kapáson rendkívül ritka tőkeállást jelent, ami viszont a lugasos művelésre jellemző. Az ilyen művelésnél adataim szerint 100 nölön kb. 240 tőke volt (ld. 4.2.79.), így ez a kapás kb. 200 nöl lehet, ami e tájba illesztve ugyan elfogadható nagyság (ld. 4.2.29.1.14.), de Várasd megyéből konkrét nagyságadatunk nincs, így e számítás csupán tájékoztató feltételezés lehet. Másik magyarázat: nincs minden tőke mellett karó — tehát az 500 karó annál több, akár háromszor annyi tőkét is jelezhet —, ami viszont vagy féllugasos művelést, vagy gyalogműveléssel kevert karóművelést jelentene. Summázva a viszonyt, vegyük előbb a különálló füzesgyarmati adatot: 1 kapás=2000 szőlőtőke; a többi szerémségi, illetve szlavóniai: 1 kapás=500, 1500, 1800, 2000 szőlőtőke, illetve 1500, 1800 tőkénél 275 nöl, vagyis 9,89 ár.
