Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)

4. FÖLD- ÉS TERÜLETMÉRTÉKEK, TERÜLETNAGYSÁG-JELÖLÉS

4.2.27. JUH I Viszonylag ritka mérték. A legelő ugyanis közös volt, a források közül az összeírások is inkább csak megemlítik létét, esetleg milyenségét, nagyságát ritkán, nem volt rá szükség. Kivételes esetekben határozták meg úgy is: megírták hány juh — a latin, ibrrásokban ovis — legelhet rajta. A termésmennyiségből született a legelőnek ez a mértéke, így testvére a lónak (ld. 4.2.43.), a marhának (ld. 4.2.45.) és unokatestvére a disznónak (ld. 4.2.11.), ez utóbbival ugyanis az erdő nagyságát szokták meghatározni. A birka azonban csúnyán legel, a lazább gyepből gyökeresen kihúzza a füvet, viszont legel ott is, ahol a marha nem: az apró növésű füvek területén — nevezték is az ilyent hajdan birkalegelőnek — és a hegyi legelőkön, mert a hegyoldalakat is megjárja. Ezzel egyúttal jeleztem is, milyen vidékeken dívott ez a mérték. Első említésére ugyancsak a 18. század elejéről van adatom,

1060 de a dolog természetéből következik, hogy korábban is ez kellett legyen a helyzet. Hivatalosnak is nevezhetjük ezt a legelőnagyság-meghatározást, mert a kamara is alkalmazta, így pl. Nagybánya (Szatmár) 1723. évi,

1061 vagy Bocskó, Rónaszék (Mármaros) 1754. évi

1062 összeírásában. E mérték konkrét nagyságának meghatározására azonban a 19. század elején sem kapunk megfelelő adatot. Hiába tudjuk pl. hogy Orosházán (Békés) 1820-ban a legelőnél minden 6 juh után számoltak 1 nyilast,

1063 vagy hogy Debrecenben (Hajdú) 1836-ban 1 nyilas szántó után 50,10 boglyás rét után 60 kisjószágot — így birkát — legeltethettek ingyen,

1064 nem segít a problémát megoldani. Csak 1879ből és a századfordulóról van ilyen adatunk. Ezek alapján sikerült a hold—juh viszonynál tárgyalt módon úgy tájékozódnunk, hogy a 19. század végén 1 hold= 1000 nöl=2—3, átlag 2,5 juh (ld. 4.2.24.1.9.). Ebből következik, hogy 1 juh = 300—500, átlag 400 nöl, vagyis 10,8—18,0, átlag 14,4 ár. S ha arra gondolunk, hogy a legelők fűhozama, azok minősége átlagosan a századok során nem sokat változhatott, mint ahogyan a juhtartás módja sem, és a juh sem legelt másként, nem kanyarodhatom messze a valóságtól, ha feltételezem, hogy a 17—18. században és országosan is érvényes lehet ez a tájékoztató nagyság. Általában, mert a hegyi és a sík- és dombvidéki legelők természetes különbségét azért figyelembe kell venni. 4.2.28. JUS Egyetlen és késői adatom van e mértékre. Keleti Magyarország 1860—1873. évi szőlészeti statisztikájában, foglalkozván a szőlők mértékével is, azt írja, hogy „Heves megye némely részében a 200 négyszögöles kapáson és a 800 négyszögöles negyeden túl a jusnak nevezett mértéket is használják, mely 1000 négyszögöl."

1065 A tételt tehát máris felírhatjuk: 1 jus=5 kapás = 1,25 fertály=1000 nöl=36,0 ár. Most már csak a mérték nevét kell magyarázni, hogy alakulását megismerjük. Kezdjük a nagysággal, mert szőlőről lévén szó, a természetes mértékalakulást jórészt kizárhatjuk, így a vetőmag- és munkaszükségletből, a termőképességből, a