Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)
4. FÖLD- ÉS TERÜLETMÉRTÉKEK, TERÜLETNAGYSÁG-JELÖLÉS
kezdődött az integrálódás, 969 e korszakban pedig kiteljesedett, s említettem, napjainkig tartó egyeduralomra jutott. És nem véletlen, hogy a sok mérték közül a hold ez az uralkodó: a fő művelési ágnak, a szántónak a sajátos mértéke, ezért nem véletlen az, hogy az 56 viszonyból 39 a szántóé. Az egy-egy tájra jellegzetes viszony az ott dívó jellegzetes-sajátos mérték létének természetes következménye, mint ahogyan a jellegzetes nagyság is a helyi tényezők eredménye. A nagyság kiegészítéseként azonban meg kell jegyezni azt, hogy az 1835:5. tc. az úrbérrendelet holdnagyság megállapítását megerősítve elrendelte, hogy Magyarországon és Horvátországban 1 hold, a föld minőségétől függően 1100— 1300 nöl legyen, kivéve Szerem és Verőce megyéket, ahol 2000, és Pozsega megyét, ahol 1296 nöl a nagysága (ld. 2.4.2.1.). Az 1840:7. tc. azonban egyik tételét módosította: Verőce megye diakóvári járásában csak 1620 nöl a hold (ld. 2.4.2.1.). Metrikusan az előbbi rendben: 40,0, 46,8, 71,9, 46,6, 59,0 ár. A hold konkrét nagyságának meghatározása, láttuk, a négyszögöl alkalmazásával kezdődött el. A négyszögöl pedig a terület ölben megadott hosszúság- és szélességadatának szorzata. A kettő nagysága a gyakorlatban a helyi tényezők hatására alakult, s az idők folyamán módosult, ha szükséges lett. Elvileg azonban előre meghatározott lehetett, vagyis elvi etalonja volt, s ezen síkidom alapját az oldalviszony határozza meg. Mennél nagyobb szám ez az index, annál nyújtottabb téglalap, és mennél kisebb, annál inkább megközelíti a négyzet alakút az így meghatározott hold területe. Az általános holdra csak néhány, a következőkben felsorolt adatunk van; a szemlénél már ismertettem őket, ezért csak a vonatkozó fejezetrészre utalok. A négyszöglépésnél három adat volt (ld. 4.2.24.1.19.). Mohácson (Baranya) a 17. században a hold 30X400 lépés, így az oldalviszony 1:13,3, jellegzetes „nadrágszíj" ez a terület. A tiszai határőrvidéknél (Bács), valamint Szabadkán (Bács) 1702-ben a kimért hold 40X 180 lépés, az oldalviszony tehát 1:4,5, egyensúlyos terület. Markócon (Somogy) 1743-ban a kimért hold 24X300 lépés, az oldalviszony tehát 1:12,5, ismét nadrágszíj. A négyszögölnél (ld. 4.2.24.1.20.) két adat: a horvát országgyűlés 1732-ben úgy rendelkezett, hogy egy hold 40X 80 öl legyen, így az oldalviszony 1:2,0, tökéletes téglalap ez; Szerem megye egyes részeinek 1705. évi felmérésekor a hold nagyságát 13 X 100 ölben szabták meg, az oldalviszony 1:7,7, nyújtott téglalapezis, de nem csík. Anégyszögrúdnál(ld. 4.2.24.1.21.) egy adat: Németújvárott (Vas) a 17. században a hold 6X72 rúd, így az oldalviszony 1:12,0, ez ismét hosszú csík. A hat adat többsége hosszúkás (a fele nagyon hosszú) csíkot adott, csak egy volt normál téglalap alakú. A szántási gyakorlat számára azonban éppen ez a kevésbé alkalmas, annak a nadrágszíj a jobb, az csökkenti az ekefordulók számát. Nem véletlen tehát, hogy a többség ilyen. Az előző korszak országos-szokásos holdját 970 a felsorolt nagyságok között a tájtól független gyakoriságokban kereshetjük. Közülük elsősorban az 1100, 1200 (esetleg 1300) és az 1600 nöles holdak ezek, amelyeknél azonban a szokásos jelzőt inkább a hivatalosra cserélhetjük, mint ezt részletesen a magyar (ld. 4.2.24.5.) és a katasztrális (ld. 4.2.24.2.) holdaknál tárgyalom. A többi nagyságot pedig az
