Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)
4. FÖLD- ÉS TERÜLETMÉRTÉKEK, TERÜLETNAGYSÁG-JELÖLÉS
nagyság) — e. 1000, 1100/5, 1200/11, 1600/26, 1630, 1640 (6 nagyság) — egyéb: dohánykert 1100, külterület 4800nöl. Metrikusan pedig: á. 36,0/6, 40,0/30, 43,2/ 54, 44,2, 44,9, 46,7/10, b. 39,2, 44,1» 48,4, 59,6/2 — t. 36,0, 40,0, 41,3, 43,2, 57,5/3 — vk. 36,0/3, 40,0, 57,5, 60,1 — gyk. 40,0/2, 57,5/3, 60,1/6, 61,1 b. 72,0 — szá. 21,6/3, 28,2/2, 30,6, 32,0, 36,0/5, 38,8, 40,0/33, 43,2/57, 46,6/2, 46,8/9, 48,6, 50,4 54,0, 57,5/40, 64,7, 71,9/6, 79,5/2 b. 40,0/4, 41,0, 41,5, 42,2/5, 45,0, 54,5, 57,5/4, 71,9 — r. 20,2, 36,0/4, 40,0/2, 43,2/14, 46,7, 46,8/3, 57,5/21, 71,9, 79,5 — /. 43,2/5, 57,5/4, 64,6 — sző. 36,0, 40,0/3, 46,8/2, 57,5/2, 71,9/2 b. 28,8, 36,3, 43,2, 68,2 — e. 36,0,40,0/5, 43,2/11, 57,5/26, 57,6, 57,7 — dohánykert 40,0 — külterület 172,6 ár. Jellegzetes nagyság a rétnél az alsó érték, de ez kivétel, egyúttal sajátos is. De nem kivételes és alapvetően jellegzetes a szántó több alacsony értéke — közülük kettő sajátos is —, utal arra, hogy a hold eredetileg a szántó mértéke volt. Jellegzetes még — egyúttal sajátos is — a külterület nagysága, ez azonban szántónak számított. És éppen az a tény, hogy más művelési ágnál nem alakult jellegzetes holdnagyság, bizonyítja a hold általános mérték jellegét és eredetét, funkciója szerint egyiknél sem létezhetett, átvétellel került oda. A holdnak ez az általánosulása, minden művelési ágra való kiterjedése mutatja a dolgok rendjéből meginduló integrálódást: a mértékegységesítés öntörvényű folyamatát. Sajátos nagyság a telek kivételével mindegyik művelési ágnál található, bizonyítva a tényleges helyi nagyságváltozatoknak a művelési ágtól független létét, illetve a mindegyiknél létezés tényét. Jelentősebb gyakoriságok: az általánosnál 1200/54, 1600/38, 1100/30 — a szántónál 1200/57, 1600/40, 1100/33 — rétnél 1600/31, 1200/14 — az erdőnél 1600/26, 1200/11. Az általános és a szántó gyakori nagyságainak sorrendje, az így alakult arány azonos. Közülük az utolsó hiányzik a rétnél és erdőnél, amelyeknél az előbbiektől eltérően fordított a sorrend, de egyformán az, nyilvánvalóan az alkalmazásnak megfelelően. Az a tény, hogy ezen gyakori nagyságok mindegyike vagy legalább kettő közülük mindegyik művelési ágnál előfordul, ugyancsak az integrálódásra utal: jelzi azt, hogy a művelési ágtól független nagyság, illetve: minden művelési ágra alkalmas nagyság alakult. Vagyis: nemcsak a hold lett általános mérték, hanem annak bizonyos, az előbbeni három nagysága is: az 1100,1200 és az 1600 nöl, vagyis 40,0, 43,2, 57,5 ár. S ugyanezek a nagyságok voltak a leggyakoribbak a tájankénti csoportosításnál is, bizonyítván e nagyságoknak a tájtól is független voltát, s ezzel is erősítve az előbbi megállapítást. Ez az integrálódási folyamat a 18. század végén, a századfordulón már észrevehető, az 1850-es években már nyilvánvaló. Következőleg, ha a fejlődési soron visszafelé haladunk, differenciálódást kell tapasztalnunk, nemcsak tájanként, nemcsak településenként, hanem azokon belül is változó holdnagyságokat. S valóban, a II. József-féle kataszteri felmérés adatai egyértelműen bizonyítják ezt, de ott a legnagyobb szélső értéknél hatszorozó volt a viszony (ld. előbb); a 16. század második felében ez a viszony majd tízszerező volt. 939 Nem tartom kétségesnek, hogy a 17. században sokkal különbözőbb holdnagyságok léteztek, mint amilyent a hold— négyszögöl viszony alapján a 18—19. században tapasztaltunk.
