Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)
4. FÖLD- ÉS TERÜLETMÉRTÉKEK, TERÜLETNAGYSÁG-JELÖLÉS
ban 1 boglya = 3 pozsonyi mérő. 126 A pozsonyi mérőre ez évből csak a szántónál van adatunk, amikor is 650 nöl; 127 ugyanakkor 1 nyilas = 10 pozsonyi mérő = 9000 nöl, 128 vagyis 1 pozsonyi mérő = 900 nöl, s mint ezt a pozsonyi mérőnél tárgyalom (ld. 4.2.49.17.14.), az utóbbi a helyi gyakorlatnak megfelelő. Eszerint 1 boglya 1828-ban 2700 nöl volt ott, mert az első viszonyszám kétségtelen, hiszen Debrecen írja: „egy bogjás kaszálló három pos. mérő kiterjedésű földnek számíttatik". 129 A debreceni boglyasra így három értékünk van. A Zoltai-féle adatnál a hatökrös szekér nagysággal nem ellenőrizhetek, de az kétségtelen, hogy sok szénát elvihetett; a négyszögölnagyság átlaga viszont megközelíti a Balogh-féle adatot, ami viszont lehetséges, hogy szintén átlag, a pontosságot nem ellenőrizhetem. Ezek alapján csak azt mondhatom, hogy itt 1 boglya = 2700—3600 nöl. A nagyságadatokat összefoglalva pedig úgy vélhetjük, hogy 1 boglya általában = 1,25—2,8 szélső értékkel, átlag 1,76 kaszás = 1 hold = 1000—1850 szélső értékkel átlag 1400 nöl, vagyis 36,0—66,5, átlag 51,0 ár; Debrecenben pedig = 2700—3600, átlag 3150 nöl, vagyis 97,1—129,5, átlag 113,3 ár. 4.2.6. BRAVI Olasz mérték, de megemlítem, mert az 1828. évi országos összeírás alkalmával Fiume területi adatait e mértékkel is közölte, a fenti alakban írva. Helyesen ugyanis: bravó, fiumei olasz szó, 130 latin eredetből: bravium=bradium=bradia=campus vei ager suburbanus, 131 tehát majorsági mező vagy föld. 1571-től a metrikus rendszerig dívó, sajátos fiumei területmérték, 9X9 helyi láb, illetve 70 nöl nagyságú. 132 Az 1828. évi összeírásban Fiúméban a szántónál 0,03—0,07 pozsonyi mérő, illetve a szántónál és a szőlőnél is 70 nöl volt. 133 Tehát 1 bravi=70 nöl, vagyis 2,5 ár. 4.2.7. CIRA Az előző korszakból 134 származó földmérték. Nevének eredetét, névalakulásának módját, mint akkor, most sem sikerült megállapítani. Magyarul a cira egyes vidékeken cica, illetve csíra, 135 Erdélyben friss hajtás, 136 illetve mirigy a ló fejében 137 jelentésű, tehát mérték vonatkozás még erőszakoltan sem tételezhető fel. Értelmező szótárunkban nem szerepel, de ami nagyobb baj, az etimológiai szótárban sem. Más nyelvek szótárai is cserbenhagynak; német, szerb-horvát, szlovák, más szláv, román szótárainkban sincs. A latinok közül csak Du Cange-nál szerepel, de az egyik esetben hispán helységnév, a másikban a gall cire változata, jelentése cira, 138 vagyis viasz, tehát ez sem vonatkozhat mértékegységre. Hasonló szót csak a törökben találunk: zirá', jelentése azonban rőf (65, 81, 83 cm nagyságban), 139 és a cira hazai előfordulásánál az adott időben — mint később meglátjuk — török hatásról még szó sem lehetett. A földmértékként alkalmazott cira jelentését tehát nem sikerült megállapítani. Nem segít mértékkénti használatának ismerete sem a névalakulás magyarázatához, csak nagyságáról tájékoztat, azt sem egyértelműen.
