Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)

4. FÖLD- ÉS TERÜLETMÉRTÉKEK, TERÜLETNAGYSÁG-JELÖLÉS

mű, nemcsak szénából rakják, hanem szalmából, só't gabonából is, s mindig téglalap alakú. Ez földmértékként nem dívott. A boglyának földmértékkénti alkalmazása annyira természetes, hogy feltehetően már az eló'ző korszakban is alkalmazták, bár első előfordulását én csak 1638-ból ismerem.

103 Latin szövegekben cumulus a neve. A magyar névre is utal két példa, igen különböző területről: Szerendeken (Baranya) 1726-ban „ad cumulos vulgo Baglya",

104 ugyanez évben Szalatnán (Zólyom) „cumulus foeni vulgo Bagla".

105 De idézni kell kivételt is. Buzinka (Abaúj) 18. század elejei összeírásában a fejlécben többek között „foeni/cumulus" van, s e rovatba írták a mennyiséget a szövegben következők szerint írott tételeknél: „nyaláb széna termő rétecske".

106 Vagyis ez esetben a cumulus nyalábot jelent, illetve fordítva (s Páriz Pápai ismeri is e jelentését). Kérdés tehát, hogy a nyalábnak a jelen esetben van e boglya értelme? Ha szó szerint értelmezzük a nyalábot, akkor ez a rétecske olyan kicsi, hogy ezen két kézzel összenyalábolható széna termett volna, gabonás példával: egy kéve. Az ilyen kis terület néhány négyzetméter, még rétecskének sem nevezhető, meg sem említették volna. Világos, hogy itt a nyaláb nem szó szerint értendő, annál nagyobb mennyiséget kell jelöljön: kis boglyát, esetleg ún. rudas boglyát, amelyet két ember elvitt. Viszont a boglya mint földmérték, később meglátjuk, szekér mennyiségű, kb. 1 holdnyi területen termett. Ezzel a mennyiséggel szemben e rétecskék termése nevezhető nyalábnak. Latin szótáraink közül csak Páriz Pápai szerint cumulus a boglya jelentése, a többiben rakás; német szövegben és szótárakban Schober(n), Heuhaufe. Az ország nagytájai közül Dél-Magyarországon és a horvát-szlavón területen nem találkoztam vele, a többinél oly gyakori; csak néhány példát idézek egy-egy nagytájról: Borsi (Zemplén) 1638,

107 Regécz (Abaúj) 1680,

108 Egervár (Vas) 1702,

109 Palota (Veszprém) 1716,

110 Láng (Fejér) 1768,

111 Nádudvar (Pest) 1757,

112 Gyarmat (Békés) 1674,

113 Gyöngyös (Heves) 1761,

114 Kisvárda (Szabolcs) 1684,

115 Erdőd (Szatmár) 1723,

116 Sziget (Mármaros) 1684,

117 Dés (B. Szolnok) 1830,

118 Buzásbesenyő (Küküllő) 1699,

119 és a nagyságnál alább következők. Fejérgyarmat (Szatmár) 1683. évi összeírásában a rétek nagyságát boglyában s egyúttal kaszásban is megadták, eszerint: 1 boglya=l,5, 1,6, 1,9, 2,8, átlagosan 1,86 kaszás.

120 A kaszás nagyságára Szatmárból nincs adatunk, a nagytájra is kevés, így csak az országos gyakoriság középértékével: 1000 nöl (ld. 4.2.32.7.) tájékozódhatunk. Ezzel számolva 1 boglya 1500—2800 határértékkel átlag 1580 nöl. Huszt (Mármaros) 1684. évi összeírása szerint az egyik gyümölcsösben megterem 40 boglya széna, amit 50 ember lekaszál egy nap;

121 tehát 1 boglya =1,25 kaszás. Mármarosban 1828-ban 1 kaszás 800 nöl volt (ld. 4.2.32.7.), így ez a boglya 1000 nöl lenne. Zoltai szerint Debrecenben a 18. század elején az erdőségen 1 boglyás kaszálónak olyan területet neveztek, amelyiken egy hatökrös szekérre való széna termett, nagysága 3000—4500 nöl között változott.

122 Bánkuta (Arad) 1811. évi összeírásában 1 hold rét 1 boglya széna nagyságú,

123 így 1 boglya = 1 hold. Arad megyében a hold gyakorisága 1100 nöl (ld. 4.2.24.1.), ekkora lehet 1 boglya nagysága. Balogh szerint Debrecenben az 1818. évi osztáskor 1 boglyás kaszáló nagysága 3600 nöl volt,

124 ennyi 1838-ban is.

125 Az 1828. évi összeírás szerint azon-