Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)

4. FÖLD- ÉS TERÜLETMÉRTÉKEK, TERÜLETNAGYSÁG-JELÖLÉS

A korszak földmértékeinek is a többsége természetes: emberszabású mérték. Egyrészt. Másrészt viszont foldszabású, geodometrikus: az ember, az eszközei és a föld kapcsolatának mint vektornak az eredője. Ezek kapcsolatából alakít egységet. Többségük lényegében munka- és termésnorma, de már egyre jobban, s időben felénk közeledőén fokozatosan általánosulva alkalmazzák a korszerű módszert: a területmérést a hosszúság- és szélességmérés segítségével. Általános értékelésükkel, összefüggésükkel e korszakban a fejezetzáró összefoglalásban (ld. 4.4.) foglalkozom, általában pedig már tárgyaltam (ld. 2.3., 2.4.). Mint a bevezetőben említettem (ld. 1.4.), mértékeket az egységek mai ortográfiaval írott magyar nevük betűrendjében tárgyalom; az esetleges alegységeket ugyanígy: a jelzők betűrendjében; a más mértékegységekkel kapcsolatos esetleges viszonyaikat hasonlóan. Itt is zavaró lett volna a szisztematikus rendszerezés, azt másutt végeztem el (ld. 4.4.). Természetesen mindenkor törekszem arra, hogy a mértékek metrikus nagyságát megadjam, de ezen kívül közlöm még a bécsi négyszögölnagyságot is — általában nöl rövidítéssel —, egyrészt azért, mert mint viszony sok mértéknél jelentkezik (ott amúgy is közölni kell), másrészt azért, mert a mai ember még mindig ebben gondolkodik, jobban érzékeli ezt a nagyságot, mint a metrikusát. A nagyságadatok szélső értékei esetében az átlag kifejezés a gyakorlati átlagot jelenti, a trendet. A gyakoriság eseteinek a számát, ha szükséges közölni, a nagyságadat utáni törtvonalat követő szám jelzi, pl. 0,5/8 kapás. " 4.2.1. AKÓ 4.2.1.1. Általában. Űrmértékből lett e korszakban — esetleg az előző végén (ld. később) — a termésmennyiségen keresztül a szőlő egyik földmértéke. Csak e vonatkozásban foglalkozom vele, kimerítően tehát nem tárgyalom. A terminológiát azonban már most tisztázni kell. Az iratokban szereplő latin nevének hazai latin szótáraink (érdekes módon még Bartal is) más, de hasonló jelentést adnak: vödör. Szamotáék sem vették fel e latin nevet, csak a németet. A latin és a magyar név azonosságát viszont köznyelvi (vulgo) szó, illetve a vagylagos előfordulás bizonyítja. Az általam ismert első ilyen adat 1567-ből való: „ako siue vrna".

1 Később már gyakoribb. Idézzünk közülük másik fogalmazást: „urnarum vulgo Ako vocatarum" szerepel a szőlőtermés Nagybánya (Szatmár) 16 Bogdán 4.2. FÖLD- ÉS TERÜLETMÉRTÉKEK