Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)

4. FÖLD- ÉS TERÜLETMÉRTÉKEK, TERÜLETNAGYSÁG-JELÖLÉS

arra: bármennyire is törekedtem a teljességre, mégsem állíthatom, hogy csak ennyi földmértékkel éltünk. Itt, elöljáróban meg kell jegyeznem még a következó'ket. Bár a mértékek nagyságadatainak közlésénél, értékelésénél alkalmazott metrológiai módszert több cikkemben már ismertettem, illetve: a történeti statisztikai irodalomban közkeletű, így a történészek által közismert megnevezésekkel, illetve fogalmakkal dolgozom, hogy a netaláni nem történész olvasónál se legyen félreértés, röviden megismétlem ezeket. — Szélsőérték: a vonatkozó mértéknek az adott esetben (a közölt adatsorban) előforduló legkisebb (alsó érték), illetve legnagyobb (felső érték) nagysága. E két érték általában együtt szerepel (hacsak nem adom meg a vonatkozó jelzőjét, ilyenkor persze csak egy érték van). — Középérték: az előbbi határokon belül gyakrabban, illetve érdemleges gyakorisággal előforduló nagyságoknak (első, felső) szélsőértéke (ami persze mindkét pozícióban kisebb az előbbinél). Általában e két érték is együtt szerepel (ha nem, a jelző igazít el). — Gyakoriság: a vonatkozó mérték adott nagyságának egynél több előfordulási száma: ahány esetben találkozunk vele. Minden nagyságnál előfordulhat, de nem feltétlenül. Létét az index jelzi (a nagyság értékét követő / vonal utáni szám). — Ha számtani átlagról van szó, azt mindig megírom. Egyébként gyakorlati átlag ez (esetenként, a körülményektől függően, ennél is kiteszem a jelzőt), vagyis a leggyakoribb mértéknagyság (értékmódusz), ami a gyakorisági indexet is közlő adatsorból (ha az nincs is az indexnagyság rendjében) közvetlenül, egyszerű rátekintéssel is azonnal megállapítható.