Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)
3. HOSSZMÉRTÉKEK, TÁVOLSÁGJELÖLÉS
1 pont az 7 8 petit (0,376 mm), 2 pont az 1 / i petit (0,752 mm), 3 pont a brillant vagy V« ciceró (1,128 mm), 4 pont a gyémánt vagy 7a petit (1,504 mm), 5 pont a gyöngy (1,880 mm)) stb. 8 pont a petit (3,008 mm), 12 pont a ciceró (4,513 mm). A nagyobb fokozatokat, némi kivétellel, már ezzel az egységgel jelzik, pl. 2 ciceró az 24 pont (9,025 mm), 6 ciceró az 72 pont (27,078 mm), 20 ciceró az 240 pont (90,256 mm), 60 ciceró az 720 pont (270,72 mm) stb. A nyomdaipar ma is ezt a mértékrendszert használja. Az útmértékrendszer egységei miatt európaközinek tűnik, lehetséges is, de csak hazai alkalmazásáról van tudomásom (táblázatát ld. 2.2.6.2.1.2.6.). Első tagja a rajnai láb (31,38 cm), 11 775,5 ilyen láb az 1 órajárás (3695,15 m), 23 551 láb vagy 2 óra az 1 német mérföld (7390,3 m) és 26 625 láb vagy 3 óra az 1 magyar mérföld (8354,92 m). Az alapegység tehát a rajnai láb; a rendszer kevert számrendű. A táji hosszmértékrendszerek azok, amelyek nem csupán egy-egy település (amelyről elnevezték) területén, hanem annak széles környékén, esetleg megyényi, ha nem nagyobb területen is éltek, táji jellegük lehet. Közülük kettő (az erdélyi és a pozsonyi) országos rendszer is lett, egy pedig művelésileg sajátos: bányamérték-rendszer. Tájinak ítélhetőt több taggal csupán kettőt ismerünk, a budait és a nagyszombatit (táblázataikat ld. 2.2.6.2.1.3.), a többi létét egy ismert tagjáról (rőf) csupán feltételezhetjük. A budai hosszmértékrendszer kétféle. Egyiket csupán feltételezzük, mert csak egy tagját ismerjük: a rőföt (58,31 cm), amelyet viszont a törvényhozás már az előző korszakban országossá akart tenni. Ha volt is több tag, tehát rendszer, az a török idők alatt elenyészhetett, a rőf is csupán nagyságából feltételezhetően élt tovább a Felvidéken és esetleg a Dráva mentén. A másik újabb, a török után kialakult rendszer. Három tagját ismerjük, de mintha mégsem lenne rendszer, ugyanis: első tagja a láb (31,68 cm), kb. 2 79 láb az 1 rőf (78,3 cm), 6 láb, illetve nem egészen 2 3 / 7 rőf tesz 1 ölet (1,901 m). A váltószámok tehát mesterségesnek tűnnek, törtszámmal sem pontosak (esetleg a hiányzó egységek ezt javíthatnák), emellett a nagyság azonos a pozsonyi rendszer megfelelő egységeivel, lehetséges, hogy tényleg azonos is, csupán azért nevezték budainak, mert ott használták. A nagyszombati hosszmértékrendszer szintén problematikus. Két tagját ismerjük, a harmadikat csak számíthatjuk, de logikusan, amennyiben a kettőslépés az két lépés, kell legyen ez az egység, s az fél kettőslépés. Az első tag a láb (30,72 cm), 2 2 7 50 láb az 1 lépés (79,45 cm) — ez a számított tag — és 5*/m láb, illetve 2 lépés az 1 kettőslépés (1,589 m). A váltószámok tehát bonyolultak, amit viszont az esetleg hiányzó egységek, illetve a velük adódó újabb váltószámok egyszerűsíthetnének. A lépés, kettőslépés nagysága hasonlít ugyan a mérnöki megfelelőhöz, ezt a hatást azonban rontja az, hogy a láb nem hasonlít. Feltehető helyi rendszer létezése a rőf ismert alegységei esetében, tehát: brassói, Dráva-melléki, eperjesi, gyöngyösi, kassai, kolozsvári, körmendi, lőcsei, miskolci, szebeni, túróci, varasdi, zágrábi, de csak egy tagját ismerjük; emellett éppen a rőf
