Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)

2. MÉRTÉK, MÉRÉS, MÉRÉSÜGY

2.2. MÉRTÉK 2.2.1. Általában. A mérték fogalmát többféleképpen határozzák meg. Értelmező szótárunk szerint a mérték első jelentése az „a meghatározott méret, amelyhez a testnek, jelenségeknek valamely mérhető tulajdonságát hasonlítjuk, hogy nagyságát ... megállapíthassuk", a második jelentése pedig: mérőeszköz. A Természettudományi Lexikon szerint viszont: a „mértékek olyan mérőeszközök, amelyek valamely fizikai mennyiség határozott értékét maradandóan megtestesítik vagy képesek azt ismételhetően létrehozni". A mértékegység kislexikon szerint pedig a mérték egyrészt: „egy konkrét tárgy által megtestesített egység", másrészt maga az egység, vagyis „valamely mennyiség rögzített értéke". Mivel a mérőeszközzel a mérés alfejezetben amúgy is kell (s ott célszerű) foglalkozni (ld. 2.3.3.), ezt az értelmezést mellőzve a következőkben az egység: a mennyiségi érték fogalmat tárgyalom a mérték megnevezés alatt. Beszélni kell tehát a mértékegységről, a mértékalakulásról, a mértékkészletről, a mértéktípusról és a mértékrendszerről. 2.2.2. Mértékegység. A mértékegység tehát valamely fizikai mennyiség egységül választott mennyisége. Más fogalmazással: valamely fizikai mennyiségnek olyan értéke, amelyet egyazon fajtájú mennyiség mennyiségi értékeléséhez összehasonlítási alapul fogadnak el (ld. 2.4.4.1.). Következőleg valamely fizikai mennyiség egysége a vonatkozó mennyiségfajta konkrét megvalósulása. Ez az egység lehet választott (elsődleges) és lehet egy ilyen egységből származtatott, vagyis egységrendszer tagja (ld. 2.2.6.). E korszakban azonban az egység nem mindenkor egységes, amit azonnal észreveszünk, ha egymáshoz, illetve egy harmadikhoz, a jelen esetben a metrikus egységhez hasonlítjuk őket: ezzel mérjük meg. Ez a különbözőség logikus: az egységek jó többsége természeti mérték, s ilyenként egység — mint pl. a rőf (könyök) vagy a hold —, amelynek a konkrét nagysága csak akkor és ott egység, egyébként pedig — éppen a természetből következőleg — két határérték között változik, vagyis: alapvetően a helytől, másodsorban az időtől függően más és más érték rögzül az egységhez. Ezeket a változatokat alegységnek nevezem és így is tárgyalom. Ez a célszerűbb megoldás, ellenkező esetben ugyanis, ha ezek mindegyikét külön-külön egységnek venném, nehézkes lenne a vizsgálat, megakadályozná a rendszerezést, zavarná az áttekinthetőséget, emellett elhomályosítaná a közös eredetet, illetve a rokoni kapcsolatokat. A következőkben tehát egység (pl. öl) és alegység (pl. pozsonyi öl) megkülönböztetéssel tárgyalom a mértékeket a korpuszban is és itt az általános részben is, amikor több szempontból megvizsgálom őket.