Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)

3. HOSSZMÉRTÉKEK, TÁVOLSÁGJELÖLÉS

figyelmeztetéssel indítom, amelyet már részletesen kifejtettem (ld. 1.4.): ez az időpont rendkívül esetleges, bizonyos, hogy a mérték használata sokkal korábbi volt. Kezdjük az előző korszakból örökölt készlettel: arasz (királyi), bála, hüvelyk (bánya, bécsi, királyi), kötél (bánya), láb (bánya, királyi), lépés (királyi, kettőskirályi), mérföld (magyar, német), öl (bánya, bécsi, királyi, kőműves, pozsonyi), rőf (bécsi, brassói, budai, eperjesi, kassai, királyi, kolozsvári, pozsonyi, selmeci), rúd, stádium, tenyér (királyi), ujj (királyi), vég. így gyarapodott. 1633: krakkói rőf— 1639: körmendi, turóci rőf— 1674: mérnöki lépés — 17. század eleje: erdélyi hüvelyk; erdélyi láb; budai, erdélyi öl; erdélyi, magyar (sing), szebeni, török rőf; mérnöki rúd — 17. század vége: hajtvány, nagyszombati, római láb; nagyszombati, római kettőslépés; osztrák mérföld; órajárás; mérnöki öl; lőcsei rőf— 1715: bánya, pozsonyi arasz; pozsonyi hüvelyk; pozsonyi láb; pozsonyi lépés — 1730: párizsi, rajnai láb; párizsi öl — 1733: varasdi, zágrábi rőf — 1738: gyöngyösi, miskolci rőf — 1748: erődítményhüvelyk; láb, öl, vonal — 1749: kerékfordulás — 1756: lánc — 1757: közkatona újoncmérték; vonás — 1759: testőr újoncmérték — 1762: bajor láb — 1763: rajnai öl — 1768: mérnöki láb, kettőslépés; bécsi pont; mérnöki rőf; bécsi vonal — 1770: lómérték, marok — 1778: lómérték, vonás — 1780: budai láb; katonai lépés — 1786: postaállomás — 1786: mérőlánc — 18. század: magyar öl; erődítmény, földrajzi mérföld — 1809: Dráva-melléki rőf — 1812: fúrás, szűrszabóláb; percentés — 1818: szűrszabó fertály — 1820: út — 1825: mérnöki arasz — 1833: erdélyi vonal — 1837: osztrák rúd — 1874: méter — 19. század eleje: hajós marok; tengeri mérföld; nyomdai pont; posztórúd; szál. Az induló készlet, tehát 14 egység 37 alegység, a 17. századi gyarapodás 2 egység 20 alegység, a 18. századi gyarapodás 9 egység, 35 alegység, a 19. századi növekedés 5 egység 9 alegység, a korszak végi készlet tehát 30 egység 101 alegység (az utóbbiból 9 külföldi, kivételes alkalmazás, így a készlet 92 alegység). A felhasználás, alkalmazási terület szerinti csoportosítás természetesen csak a mértékegységekre (s az alegységre nem) terjed ki, és csak sommás lehet. Rendszerépítésre, egymás kiegészítésére valamennyit felhasználták (természetesen nem valamennyihez valamennyit), a finomsági igényt az egységek sokszorozásán, illetve osztásán kívül így elégítették ki. Egyéb, lényegesebb felhasználási területek (a mértékek betűrendjében): Etalonhoz: arasz, láb, öl, rőf, rúd. Mérőeszközhöz: kötél, lánc, lómérték, öl, rúd, újoncmérték. Űrmértékhez: arasz, előarasz, tenyér, hüvelykes tenyér, ujj. Nagyobb távolsághoz: kötél, lánc, lépés, kettőslépés, mérföld, óra, postaállomás, rúd, stádium. Nagyobb tárgyhoz: öl, rőf, rúd. Kisebb tárgyhoz: arasz, előarasz, hüvelyk, láb, tenyér, hüvelykes tenyér, ujj. Kereskedelemben: bála, hajtvány, rőf, rúd, vég. Műszaki, ipari területen: arasz, fertály, fúrás, hüvelyk, láb, lépés, kettőslépés, marok, öl, percentés, pont, rőf, rúd, szál, vég, vonal.