Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)
3. HOSSZMÉRTÉKEK, TÁVOLSÁGJELÖLÉS
nek megfelelő 1079 m 2 már viszont nagy a rendes lépés nagyságához, a kettőslépéshez viszont még kicsi, s ezt már a megfelelő sortávolságok hiánya miatt amúgy is ki kell zárni. Marad, tehát a 79 cm-es földmérő lépés — ami pontosan a 2 l /j lábas sortávolságnak (és a 624 m 2-es kapás nagyságnak) megfelelő —, ez lenne 1 út nagysága ez esetben, jelölvén egyúttal a szőlő 1 sorának a szélességét. A másik adat viszont — s helyileg közel, ha időben korábban is — az úttal a szőlő hosszát adja meg. Hódmezővásárhelyen (Csongrád) a 18. század derekán „az út alatt 50 tőkét értettek". 993 Mi viszont az adatot csak úgy érthetjük, hogy ez az út — s így a szőlő — hossza, ellenkezője képtelenség. Az előbbivel azonos tehát, csak ellentétes irányú a probléma: most a tőketávolságot kell megállapítani. Az előbb hivatkozott források alapján láthattuk, hogy az átlagos tőketávolság (50%) 3 bécsi láb, vagyis 94,8 cm volt; de láttuk azt is, hogy a sortávolságnál ezt a nagyságot nem lehetett elfogadni, csak a 2 1 / 2 lábat, vagyis a 79,0 cm-t. Az említett forrásokból az is megállapítható, hogy a tőketávolság nem volt nagyobb a sortávolságnál, a többségnél a kettő egyforma, kevesebb az, ahol a tőketávolság kisebb, s ez érthető: ott csak a kapának kell elférni, míg a sortávolságnál, vagyis az úton az embernek is. Ennek alapján a 2 x j 2 lábas ; vagyis 79,0 cm-es tőketávolságot ítélem elfogadhatónak általános adatként (vagyis a földmérő lépésnek megfelelőt). Ennek így az 50 tőkével megszabott út hossza 39,5 m lehetett. A mondottak alapján tehát úgy vélem, hogy 1 út nagyságát a fenti esetekben szélességben 79,0 cm-ben, hosszúságban 39,5 m-ben lehet számítani, de figyelmeztetek egyrészt arra, hogy csak l-l adat indokol, másrészt arra, hogy Csongrád, Pest, Veszprém megyében találkoztam e mértékkel. 3.2.29. VÉG 3.2.29.1. Általában. Európai előzménnyel az előző korszakból származó mérték, 994 a textil mértékrendszernek az általános kereskedelemben az utolsó, a nagykereskedelemben az utolsó előtti tagja (ld. 2.2.6.2.1.2.4.). Csak sajátosan nevezhető hosszmértéknek, amennyiben a textíliáknál változó, a kisebb mértékegység (rőf, sing, ld. 3.2.21.) számából adódó hossza egyúttal a szintén a textilfajtától függő szélességet is jelent, így területet jelöl. A textilműves céhek mindkettőt megszabták. A köznapi gyakorlatban azonban a szélességet csak kivételesen kapcsolták a hosszúsághoz, a vonatkozó források az esetek többségében csak a hosszúságot adják meg, gyakran még ezt is rövidítik: csak a vég darabszámát közlik; akkor és ott ismerték a nagyságát. A vég a termelői egységen keresztül lett kereskedelmi egység, így egyrészt vámegység is, másrészt szabályozó egység a helyi kereskedelem pártfogására: a törvényhatóság megtilthatta a területileg idegen kereskedő számára a vég darabolását, illetve kötelezhette őket a textília végben történő (vagy bálánkénti) eladására, azaz a nagykereskedelemre. A helybeli kereskedő viszont darabolhatta a véget: rőfölhette — s innen a magyar rőfösáru, illetve a német Schnittware kifejezés.
