Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)
3. HOSSZMÉRTÉKEK, TÁVOLSÁGJELÖLÉS
Ilyen feltételezéssel mondom tehát, hogy egy régi budai rőf=58,31 cm, az új budai rőf pedig, a hivatkozás alapján egyenlő (vagy nagyon közelítő) a pozsonyival (ld. 3.2.21.18.), így 78,3 cm lehetett. 3.2.21.5. A Dráva-melléki rőf, helyi nevén arsirt, de rögvest hozzáteszem, hogy e szó török eredetből sok szláv nyelven rőföt jelent. 734 Arsin volt a neve a rőfnek pl. Oroszországban, 735 Galíciában, 736 Dobrudzsában 737 és a szerbhorvát területen. 738 Érthető, hogy az utóbbinál e néven több típusa volt, 739 de hogy a következőkben adatolt arsint Vlajinac melyik típushoz sorolta, bizonyosan nem állapíthattam meg, így előfordulási időrendjét sem használhattam; a kis arsinnál közöl ugyan hasonló nagyságot, egyik forrásomra is hivatkozva, de a típus többi metrikus adata lényegesen nagyobb ennél. 740 Saját adataim későiek. Elsőnek Csaplovics említi 1809-ben, török eredetű szerb szónak ítélve 3 / 4 bécsi rőfben adja meg nagyságát, 741 ami annak metrikus értékével (ld. 3.2.21.2.) 58,31 cm. Fényes 1842-ben azt írta, hogy a „Dráván túl a köznép rőf helyett arsinnal él, mely egy könyöknyit s mintegy 3 / 4 rőföt teszen", 742 tehát a nagyság azonos. Bocsor 1843-ban így mondja: „A régi magyar rőf, mely Dráván túl arsén név alatt ... használt... a mostani rőfnek 3 / 4-e." 743 Az 1843. évi Vademécum ugyanazt közli. 744 Az 1853. évi bécsi kereskedelemügyi minisztérium mértékvizsgálatakor azt állapították meg, hogy arsinnal túl a Dunán élnek. 745 Finály viszont, ugyanaz évben, azt mondja, hogy Felső-Magyarországon élnek arsinnal, amely 3 / 4 bécsi rőf, illetve 15 / le sing. 746 A területtel feltehetően tévedett, de a sing viszonyszámával (ld. 3.2.21.15.) ugyanazt a metrikus értéket kapjuk, mint a bécsi rőfével. Schmidt 1870-ben azt írja, hogy a Dráva mellékén arsinnal élnek, amely 3 / 4 bécsi rőf nagyságú. 747 A Dráva-melléki rőf, az arsin az egyező viszonyszámok alapján 58,31 cm, tehát pontosan akkora, mint a régi budai rőf. Ez az egyezés nem lehet véletlen, s emlékeztetnem kell arra, hogy Szlavóniában a 19. század elején is a királyi öl volt a hivatalos, illetve közkeletű mérték (ld. 3.2.17.7.). Ez a továbbélés sugallja azt a feltételezést, hogy a 16. század végén, a 17. század elején a törvény előírta budai rőf ezen a területen is meghonosodott, ahogyan Felső-Magyarország egyes területén feltételeztem fentebb (ld. 3.2.21.4.), és mint ott, itt is lekopik előle (érthetően) a budai jelző, de itt felvette a nyelvterületnek megfelelő helyi mértéknevet, s lett a rőfből arsin. 3.2.21.6. Az eperjesi (Sáros) rőf az előző korszakból továbbélő mérték, metrikus nagyságát is megismerhettük, 62,20 cm. 748 E korszakban az első adatot Debreczeni Tamástól kapjuk. 1643-ban azt írta LorántfFy Zsuzsannának, hogy Eperjesen „az singhis nagiob ... a Crakkoi singh [nél]". 749 Pásztor a török utáni Buda és Pest történetével foglalkozva a mértékekre is kitér. Sajnos, nem kronologizál, s ami még nagyobb baj, forrást sem közöl. Adataiból úgy sejthető, hogy az 1690 és 1720 közötti időről van szó, s feltehetően a számadások alapján tette megállapításait. Azt azonban végleg nem lehet megállapítani, minek alapján állítja, hogy az eperjesi sing 64,2 cm. 750 Maróthi 1743.
