Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)
3. HOSSZMÉRTÉKEK, TÁVOLSÁGJELÖLÉS
3.2.21.15.) és lehet a török ró'f, a pik (ld. 3.2.21.21.) is, mindhárom lényegesen kisebb a bécsinél. Az első esetben azt kell feltételeznünk, hogy a török kézre került Buda, ahonnan a kancelláriákkal együtt az etalonokat is menekítették, amelynek nemcsak igazgatása, hanem hosszú idő alatt a lakossága is igen megváltozott, a hagyományokhoz oly szívósan ragaszkodott, hogy az adott körülmények között a régi budai rőföt másfél századon át használatban megtartotta. Lehetséges, de nem valószínű. A magyar rőföt, a singet a megszállás ideje alatt nemigen honosíthatták, legfeljebb a felszabadítás után. Sokkal valószínűbb, hogy ez a kis rőf a török rőf, a pik volt, hiszen nyilvánvaló, hogy a török, ha a helyi mértékeket esetleg nem is tiltotta, de a sajátját alkalmazta, s kötelezés nélkül is az lett a hivatalos mérték. A török rőf használatára utal az említett utasításnak az a kiemelése, hogy különösen a Rácvárosban legyen gondja a biztosnak a tilalmazásra, ugyanis a rácok közül került ki a legtöbb kereskedő — akiket aztán vallásuk miatt görögöknek neveztek —, sok közülük nemcsak helyben kereskedett, nemcsak a hódolt területek, hanem Törökország piacait is járta, török árut forgalmaztak, még a felszabadítás után, a 18. században is közülük sok török alattvaló marad sokfelé. 730 Az a legvalószínűbb tehát, hogy a tilalmazott kis rőf a töröké volt, s érthető, hogy az adott körülmények között a bécsi rőföt akarták honosítani Budán. Mindkettőt erősíti a következő adat, ugyanis, amikor 1780-ban a helytartótanács Buda mértékeit a pozsonyiakkal összehasonlíttatja, azt állapítják meg, többek között, hogy a budai rőf — ahogyan az öl is (ld. 3.2.17.4.) — a pozsonyi mértékkel egyezik. 731 Nyilvánvaló, hogy ez nem lehet a régi budai rőf, mert az sokkal kisebb (58,4 cm) volt a pozsonyinál, viszont a pozsonyi és a bécsi rőf közelítően egyforma volt (ld. 3.2.21.2., 3.2.21.18.), tehát ez a mostani budai rőf 77,75 vagy 78,3 cm nagyságú lehetett (az egyezés problémájára ld. 3.2.21.18.). Ebből viszont az is következik, hogy a régi budai rőf etalonja a felszabadulás után sem került vissza Budára, nem éltek ott vele. Mi lett a sorsa hát? Konkrét adatom nincs, viszont a 19. század derekán feltűnik Felső-Magyarországon egy rőf, amelynek metrikus nagysága csekély eltéréssel egyezik a régi budai rőf nagyságával. Nézzük az adatokat. Fényes 1842-ben azt mondja, hogy mintegy 3 / 4 bécsi rőf nagyságú rőffel élnek Felső-Magyarországon, s ilyen a Dráva-melléki arsin is. 732 Erekynél pedig 1881ben ez olvasható: „Fölső-Magyarországon más rőfmérték volt használatban, mely egyenlő 3 / 4 bécsivel=0,583 m". 733 A 3 / 4 bécsi rőf, annak metrikus értékével (ld. 3.2.21.2.), 58,316 m, ami csupán 0,87 mm-rel kisebb, mint a régi budai rőf nagysága. Ez egyrészt elenyésző különbség, másrészt lehet az átszámítás következménye is. A nagyságnak ez az egyezése és a felső-magyarországi használat (ahova annak idején menekítették) alapján valószínűnek tartom, hogy a régi budai rőf élt azon a területen — egyes helyeken — tovább, de a budai jelző (nem volt már értelme) régen lekopott róla, konkrét helyhez viszont nem kötődött, hogy nevet kapjon, így a felső-magyarországi jelző csapódott hozzá, mint ahogy, feltehetően, a Dráva mellékén arsin lett belőle (ld. 3.2.21.5.). 13 Bogdán jy-j
