Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)

3. HOSSZMÉRTÉKEK, TÁVOLSÁGJELÖLÉS

3.2.17.7.1. A királyi öl etalonja ez az emlék. Bár a körülményeket már ismertettem — kétszer is —,

601 kénytelen vagyok a lényeget megismételni, sőt, bevezetőül a rendszer ismertetésére vonatkozó utaláson (ld. 2.2.6.1.1.1.) túl emlékeztetni az előző korszakban mondottakra. A királyi öl nagyságát Szent István állapította meg, s hogy ezt a nagyságot biztosítsa, etalont készíttetett: megfelelő nagyságú kötelet, amit Székesfehérvárott, a királyi kincstárban őriztek; hiteles másolatot kaphatott róla, akinek szüksége volt rá. A török idők alatt feltehetően megsemmisült, hiteles másolatait azonban az egyes nagyobb kancelláriák levéltáraiban is őrizték,

602 s ezek valamelyike átvészelhette a török időket, mert a 18. század legelején — legalább egy példánya — meg kellett legyen; a következők bizonyítják. 1701-ben az újraszerzeményezési bizottság utasítására a budai kamarai adminisztráció, egy nádori adomány felülvizsgálata során, eljárásának pontosságát igazolandó, a királyi arasz és az öl etalonját az ügyirathoz mellékelte, s így ránk hagyományozta. A Hármaskönyv 1696. évi kiadására hivatkozva, az ügyirat egyik oldalának margójára rárajzolták az arasz hosszát; ez a vonal 19,6 cm. Csakhogy a hivatkozott Hármaskönyvben a nyomtatott vonal nagysága 18,25 cm, innen tehát nem rajzolhatták, mert 1,35 cm-es eltérés ilyen másolásnál kizárt. Kellett tehát legyen az adminisztrációnál, Budán, egy araszetalon, erről másolták: rátették az iratra, mellette meghúzták a vonalat, így adódott az a 0,6 mm-es eltérés, amit a másik etalonhoz viszonyítva megállapíthatunk. Az adminisztráció ugyanis a nagyobb bizonyosság kedvéért, az araszén kívül a királyi öl etalonját is mellékelte ügyiratához: pecsétviasszal rögzítve 1 királyi öl hosszúságú zsinórt, a távolságot annak két végén csomóval határolva. A két csomó közötti távolság — hivatalos mérések szerint — 3,126 m (tehát az arasz, az 1

/i

6-oá rész: 19,54 cm). Ha viszont az előbbi vonal nagyságával számolnánk, 3,136 cm lenne, 1 cm-rel nagyobb; ha pedig a hivatkozott Hármaskönyv nyomtatott vonalának idézett nagyságával, 2,92 m lenne, így 20,6 cm-rel kisebb. Nyilvánvaló, hogy azt a zsinórt — a királyi öl etalonjának másolatát — az adminisztrációnál (eredetiben vagy másolatban) meglevő öletalonról készítették;

603 és az is nyilvánvaló, hogy ezen etalon alapján kétségtelen tényként állíthatjuk — kiegészítve két fontos váltószámmal (ld. 2.2.6.1.1.1.) —, hogy 1 királyi öl= 16 királyi hüvelyk= 10 királyi \áb=3,I26 m. Ez a nagyság megközelíti az ugyancsak 10 lábas bajor és svájci öl; illetve az Ancoma, Baden, Dánia, Nassau, Wiesbaden területén használt, szintén 10 lábas rúd nagyságát.

604 A közelítést azonban az azonos váltószám (10 láb) okozza, mint azt az előző korszaknál indokoltam, a Szent István-féle királyi öl, a királyi láb alkalmazásán keresztül a Karolingok felé utal.

605 3.2.17.8. A magyar öl. Ilyen jelzőjű Ölre két, a méterrendszer bevezetése után keletkezett és nyomtatott forrásból származó adatom van csak. Az egyik az 1883. évi, a — Somogyi Ede szerkesztette — Magyar Lexikonban olvasható; miután megállapítja, hogy az öl közönségesen 6 láb, így folytatja: „a magyar öl, szorosan véve csak 5 lábnyi".

606 Ez időben csak bécsi lábról lehet szó, annak metrikus értékével (ld. 3.2.9.4.) ez a magyar öl 1,58 m lenne. Ez a nagy-